Emelkedett nőiség, 13/20 rész

Bárki, aki felajánlásokért vagy bármilyen előnyért kapcsolatba lép másokkal, osztoznia kell annak a személynek a karmájában. És soha nem tudhatod, hogy a követők mit csinálnak otthon, vagy a szívükben mit gondolnak, vagy mennyi rossz karmájuk van ebben az életben vagy az előző életből, ami átáramlik. Mindezekre emlékeznetek kell, és el kell viselnetek. Tehát, ha szerzetesek, apácák vagy papok vagytok, akkor igazán, igazán, minden nap alázatosan meg kell köszönnetek Istennek, meg kell köszönnetek a Buddháknak, hogy segítenek nektek, hogy megbocsátanak nektek, hogy támogatnak titeket az Ő Erejükkel. Különben egy ember egyedül nem tudja mindezt megemészteni.

Au Lạc-ban (Vietnam) volt egy történet, amit a tanító apácám mesélt nekem, amikor menekültként Németországban élt. Egy menekülttáborban dolgoztam az ALAC-ban (Tanácsadó és Jogsegélyközpont), és ott volt egy család, egy négytagú buddhista család - két szerzetes és két apáca. A férj és a fiú szerzetesek voltak, a lány és az anya pedig apácák, ahogy az anya apáca mesélte nekem. Ők voltak azok, akik tanúi voltak az előttük tett fogadalmamnak. Azt mondták nekem, bármit kívánok, ha a füstölő soha nem görbül le, nem gurul le, vagy nem esik le, a füstölő hamu nem hull le, akkor a kívánságom teljesülni fog. A kívánságom igaz és őszinte volt. Az összes füstölő egyenesen állt - mind égett, de a hamuból semmi sem hullott le. Ezért, miután elmentem a Himalájába, és visszajöttem, szerettem volna meghálálni a kedvességét, mert tanított valamit a Buddhákról, a buddhistákról, és jobban bátorított a buddhizmusba vetett hitemben.

Abban az időben a buddhista, valamint keresztény hitem is volt, ezért keresztet viseltem a mellkasom előtt. A Caritas egyik dolgozója adta nekem, ezért viseltem. A buddhista apácáknak nem tetszett, hogy keresztet viseltem. Szerették volna, ha helyette a Buddha szobrát viselném. A kereszténység helyett a buddhizmusba szerettek volna belerángatni. Mondom nektek, nehéz ebben a világban egy hitet követni, mert mások szeretnének belerángatni a másik hitvallásukba, mert szerintük a buddhizmus jobb, a másik szerint a kereszténység jobb, stb. Örökké tudnának harcolni, legalábbis szóban. De az én családomban apám keresztény, a nagymamám és az anyám buddhista, akkor mit tegyek? Én mindkét hagyományban születtem és nőttem fel.

És az akkori fogadalmam az én négy szerzetesi tiszteletesem előtt az volt, hogy úgy gondolom, az életem... Azt mondtam a Buddháknak a Mennyben: „Emberként az életem nem olyan rossz. Tudom, hogy egy ember élete rossz, de az enyém nem túl rossz. Ezért kérlek, ha van érdemem, kérlek, adjátok át a legrosszabb, a lehető legrosszabb lelkeknek, de ne hagyjátok, hogy megtudjam”. És ezzel az összes füstölő felegyenesedett. És akkoriban nem mondtam el a szerzeteseknek és az apácáknak, de azt hiszem, most elmondhatom. Elmondtam, és miért ne? Csak egy pillanat, megkérdezem, hogy helytelen volt-e elmondani vagy sem. Nem, ez már megtörtént. Már nagyon öreg vagyok, és már sok évtizede ezt csinálom, úgyhogy sosem tudhatom, hogy holnap meghalok-e, olyan keményen dolgozom és sokat futok, úgyhogy mindegy. Különben állandóan ez járna a fejetekben. „Mit mondott? Mit fogadott meg? Miért állt a füstölő teljesen egyenesen, és miért nem esett le semmi így a hamujukból? Mit mondott?” És ez túlságosan leköti az elméteket.

Szóval, ez tényleg megtörtént az életemben. Azóta állandóan ez történik. De már korábban megtörtént, anélkül, hogy tudtam volna róla. Mint ahogyan én már Buddhának születtem, de nem volt szabad megtudnom, amikor idősebb lettem. Mennem kellett, és újra vissza kellett szereznem. És miután megtudtam, már nem mertem semmit sem mondani, mert láttam, hogy az összes Mester azt mondja az embereknek, hogy ők Istentől, Buddhától és mindenfélétől származó Mesterek, és mindannyian nagyon szörnyű életet élnek, és amúgy sem sokan hisznek Nekik.

Csak azért, hogy normális Mester legyek, még Legfelsőbb Mester is, már mindenhol megvertek, nem beszélve arról, hogy Maitréja Buddha vagy Krisztus vagyok, az Első és Egyetlen ebben az időszakban, aki segíthet a világnak. Persze az emberek nem hinnék el. Ha rám néznek, azt mondják: „Micsoda? Ő csak egy kis nő. Hogyan lehet Ő egy Buddha? Egy nő nem lehet Buddha.” Mi van, ha már Buddha vagyok? Így sok mindent megtehetek. Lehetek nő vagy férfi aszerint, hogy mi válik a legjobban hasznára az embereknek. Tehát még ha nem is hiszed, hogy Buddha vagyok, kérlek, ne mondj rólam semmi rosszat. Különben nem tudok segíteni neked. Nem próbállak megfenyegetni. Istenre, a Buddhákra esküszöm, hogy az igazat mondtam nektek. Vagy megbüntetnek, például örökre elveszíteném a létezésemet. Mit akarok még mondani nektek? Egy pillanat, majd átgondolom.

Ó, igen, elfelejtettem, hogy a Lótusz Szútráról akartam beszélni, amelyben Manjushri elmondta egy kérdezőnek, hogy Ő elment az Óceán Királyságba, és az egyik szellem, egy víziszellem, egy sárkány lánya, a Sárkánykirály lánya - többnyire a Sárkánykirály uralta a vizet. Tehát egy sárkány lánya elérte a megvilágosodást. Ő egy Arhat, aki méltó az imádatra. Még csak nyolcéves volt. Miután a többiek kételkedtek benne, Ő bebizonyította.

De ezek az emberek, akik megkérdőjelezték Őt és kérdezték Manjushrit, ők is magasabb szinten vannak már, nem olyan magasan, mint Arhat vagy Buddha, de valószínű visszatérés nélküli, soha többé nem kell visszatérniük az emberi életbe, ha nem akarnak. Ők már magasan vannak. Tehát, amikor bebizonyította, láthatták Őt (Sárkánylányt), amikor megnyilvánult más országokban, más területeken, más birodalmakban, és felfedte saját identitását, mint egy nagyon megvilágosodott Lényt, aki más lényeket tanít, érző lényeket tanít távoli, távoli országokban.

Manjushri azt mondta: „Ott van a Sāgara Sárkánykirály lánya, Aki még csak nyolcéves. Ő bölcs; az Ő képességei élesek; és Ő is jól ismeri az érző lények minden képességét és cselekedetét. Ő elérte a visszaemlékezés képességét. Megőrzi a Buddhák által tanított összes mélységes titkos kincset, mély meditációba merül, és jól képes megkülönböztetni minden Dharmát. „Azonnal előhozta a Bódhi (megvilágosodás) gondolatát, és elérte a vissza nem térés szintjét. Akadálytalan ékesszólással rendelkezik, és olyan együttérzéssel gondol az érző lényekre, mintha azok a saját gyermekei lennének. Erényei tökéletesek. Gondolatai és magyarázatai kifinomultak és kiterjedtek, irgalmasak és együttérzőek. Harmonikus elméje van, és elérte a Bódhit (megvilágosodást).”

A Bodhisattva Prajñākūṭa azt mondta: „Látom a Tathāgata Shakyamunit, Aki mérhetetlen kalpák (eonok) óta szüntelenül nehéz és szigorú gyakorlatokat végez, érdemeket és erényeket halmoz fel, miközben a Bodhi (megvilágosodás) útját keresi. A hatalmas, sokszoros kozmoszba betekintve nincs még egyetlen egy mustármag méretű hely sem, ahol ez a Bodhiszattva ne adta volna fel az Ő életét az érző lények érdekében. Csak ezután érte el a teljes megvilágosodást. Nehéz ezt elhinni, hogy ez a Sárkánylány azonnal eléri a teljes megvilágosodást”.

Mielőtt befejezte volna beszédét, a Sárkánykirály lánya hirtelen megjelent a jelenlétükben. Tiszteletteljesen a Buddha előtt, leborulva félrevonult, és dicsérőleg, ezeket a verseket mondta: „A Buddha mélyen ismeri a jó és a rossz tulajdonságait, és teljesen megvilágítja a tíz irányt. Az Ő finom és tiszta Dharma teste a harminckét jellel van felruházva; A nyolcvan jó tulajdonsággal van feldíszítve az Ő Dharma teste. Őt imádják a dévák és az emberek, És tisztelik a sárkányok. Nincs olyan érző lény, Aki ne hódolna Neki. Sőt, azt, hogy a megvilágosodásra jutok, ha meghallgatom Őt, csak egy Buddha tudhatja. Feltárom a Mahāyāna tanítását, És megmentem a szenvedő érző lényeket.”

Ekkor Śāriputra így szólt a Sárkánylányhoz, mondván: „Azt mondod, hamarosan el fogod érni a Legmagasabb Ösvényt. Ezt nehéz elhinni. Miért van ez így? A női test szennyezett; nem alkalmas edény a Dharma befogadására. Hogyan érheted el a Legmagasabb Megvilágosodást? A Buddha Ösvény hosszú. Csak akkor lehet elérni, ha valaki szorgalmasan végzi a szigorú gyakorlatokat, és mérhetetlen kalpákon (eonokon) keresztül teljes mértékben gyakorolja a tökéletességeket. Ráadásul a női testnek öt akadálya van. Az első az, hogy képtelen nagy Brahmává válni. A második az, hogy képtelen, Śakrává válni. A harmadik, képtelen arra, hogy Mārává váljon, és a negyedik a képtelenség arra, hogy a Dharma Forgó Kerék Királyává (Csakravartin) váljon. Az ötödik az, hogy képtelen Buddhává válni. Hogyan válhatsz Te a női testeddel gyorsan Buddhává?”

Ekkor a Sárkánylány egy drága ékszert ajánlott a Buddhának, ami annyit ér, mint a nagy sokszoros kozmosz, és a Buddha elfogadta azt. A Sárkánylány így szólt a Bodhisattva Prajñākūṭához és a nemes Śāriputrához: „Felajánlottam egy drága ékszert, és a Bhagavat elfogadta. Ez gyorsan történt vagy sem?” Ők így válaszoltak: „Rendkívül gyorsan történt!” A Sárkánylány azt mondta: „A te transzcendens erőddel nézd meg, hogy még ennél is gyorsabban válok Buddhává.” Ekkor az ott összegyűltek mind látták, hogy a Sárkánylány azonnal egy férfialakba változik, tökéletesíti a Bódhiszattva gyakorlatokat, elmegy a déli Vimalā (Tiszta) Földre, egy ékköves lótuszvirágra ül, és eléri a Legmagasabb, Teljes Megvilágosodást, felruházza magát a harminckét jeggyel és a nyolcvan kiváló tulajdonsággal, és az Igaz Dharmát univerzálisan terjeszti a tíz irányban élő összes érző lény érdekében.

Ekkor a Bodhiszattvák, Srāvákák, nyolcféle devák, sárkányok és így tovább, a Sahā (evilági) világ emberei és nem emberei mind látták a távolban, hogy a Sárkánylány Buddhává vált, és egyetemesen tanítja a Dharmát a gyülekezetben lévő emberek és devák érdekében. Nagyon örültek, és már messziről dicsőítették Őt. A Dharma hallatán megszámlálhatatlanul sok érző lény megvilágosodott, és elérte a vissza nem térés állapotát. Megszámlálhatatlanul sok érző lény kapott jóslatokat a jövőbeli buddhaságukról. A Vimalā (Tiszta) Föld hatféleképpen remegett meg. A Sahā (evilági) világban háromezer érző lény volt, akik megvilágosodni vágytak, és jóslatokat kaptak a Buddhaság későbbi eléréséről. A Bodhisattva Prajñākūṭa, Śāriputra és az egész gyülekezet csendben elfogadta és elhitte ezt. ~ A Lótusz Szútra, 12. fejezet

Így hát meghajoltak, vagy messziről tisztelegtek Előtte, és hittek Neki. Habár Manjushri mondta nekik, nem hitték el, mert Ő egy nő. „Hogyan válhat megvilágosodottá és Arhattá, ha Ő egy nő?” Habár Manjushri mondta nekik, ők nem hittek Manjushrinak. El tudjátok ezt hinni? Manjushri Bodhiszattva volt akkoriban az első számú Bölcsesség Arhat Buddha körében.

De néhány szerzetes és apáca látja a jövőt. Ők engem is látnak. Ezért amikor a Himalája után visszatértem, azzal háláltam meg a kedvességét, hogy átadtam ezt a Quan Yin Módszert neki és a lányának, csak kettejüknek. És ők nagyon hittek nekem, és még ma is Mesternek szólítanak, amikor felajánlottam valamit a templomukért. Azt mondták, „Köszönöm, Mester”, meg minden. Én nem voltam ott. Csak küldtem embereket, hogy ajánlják fel. Felajánlottam néhány templomnak, de nem akarom megmondani, hogy hánynak és hol.

És amikor először találkoztunk, ő tanított is nekem dolgokat, legalább egy szútrát adott nekem. Akkoriban Németországban nem tudtam, hogy hol lehet szútrákat szerezni, ezért ő adott nekem egyet. Emlékszem, hogy bármit olvastam, az korábban volt, nagyon régen, Au Lạc-ban (Vietnamban). Németországban nem lehet Au Lac-i (vietnami) buddhista szútrát találni - nagyon nehéz. És ő nagyon hitt bennem, még mindig hisz, és elmondta nekem, amit akkoriban tudott a buddhizmusról. Abban az időben még mindig rohangáltam a bolygón, és még nem mentem el sehová, hogy megtaláljam a megvilágosodást.

De azok, akik azt mondták, hogy menedéket kerestem - de ő nagyon szerény - nem fogadott el a követőjének vagy tanítványának, mert az ember menedéket vesz egy szerzetesnél vagy apácánál, és aztán felajánlást tesz nekik, meg minden. Ő ezt nem fogadta el. Ő elvitt egy másik szerzeteshez, akinek temploma van. Neki nem volt temploma, és úgy gondolta, hogy ő egy nő, és nem teljesen bhikkhunī. Akkoriban nem fogadott el 250 fogadalmat, hogy igazi bhikkhunī legyen, vagyis nem teljes jogú apáca. Ezért elvitt teljesen felkészült, teljes jogú szerzetesekhez menedéket venni, és az tényleg semmi volt. Talán csak elveszik a piros borítékodat, benne némi felajánlási pénzzel, és csak annyit mondanak: „Rendben, most a Buddha, Szangha és a Dharma tanítványa vagy”. Ennyi.

És semmit sem tanítottak nekem. Az úgynevezett két szerzetes, nagy szerzetesek templomokkal, egyáltalán nem tanítottak nekem semmit, nem többet, mint az apáca, aki tanított engem, vagy adott nekem egy szútrát, sőt. És aztán amikor elmentem máshová tanulni, azzal vádoltak, hogy eretnek vagyok, vagy bármi. Nem tanítottak nekem semmit. Akkor azt kellett volna megtanítaniuk, hogyan ne legyek eretnek, ha eretnek vagyok.

De mindegy, emberek. Szerzetesek, apácák, ők is emberek. Ők még nem Szentek. Ezért. A Buddhák mások. Buddha emberként született, de Ő nem ember volt. Azt mondta, hogy Ő már az örökkévalóság óta Buddha volt, csak most az emberi világban végzett munka, szolgálat teljes köre után tért vissza. Erről van szó. Ez volt tehát az utolsó alkalom. Már megtette a teljes kört, hogy Buddhából újra Buddhává váljon. Ennyi. De Ő öröktől fogva Buddha volt. Korszakok, eonok, sok Föld, sok Menny számtalan időszaka, elpusztult, újjáépült - Ő már régóta Buddha. Oly régóta, megszámolni sem lehet. Ezt hívják sok-sok eonnyi időnek. Ugyanez a helyzet Maitréja Buddhával és sok más Buddhával. Persze lehetséges egy ember számára is, hogy Buddhává váljon.

Photo Caption: Elszáradva, hogy védje a következő tavasz életeit!

Kép letöltése