Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
„Igazság szerint egy nép vagyunk. […] A megosztottság a kapzsiság kis, korlátozott, öncélú egységeire oszt minket, elégedetlenséget, fösvénységet, kapzsi viselkedést, tartós háborúkat szül, az öncélú jövőkép magva még több vérontáshoz, szennyezéshez, pusztításhoz, éhezéshez, megtorláshoz vezet. A szeretet összeköt minket; a szeretet az azonosságot, a közös kötelékeket keresi. A szeretet nem a különbségekre figyel. Keresi a kis módokat az egymásra találásra.A szeretet színvak és hangszigetelt. Minden embert és útjait befogadja a gyengédség, az együttérzés, a béke és az öröm legbelsőbb kamráiba. A szeretet az a ragasztó, amely összeköt minket. A szeretet köti össze a sebeinket, a szeretet köt vissza minket a Forrásunkhoz, ami Szeretet. A szeretet szeretethez vezet minket. […] Mert amikor a szeretetet választjuk, Szent Ferenchez hasonlóan azt mondjuk: ’Uram, hadd legyek a Te Békéd eszköze’. Valójában mind egy nép vagyunk. Legyünk szeretet. Szeressünk.”(Most szeretném bemutatni Greg Smith-t, aki a Thích Nhất Hạnh által a vietnámi háború idején alapított Buddhista Köztes Lény Rend tagja.) […] Mélyre tekintve látjuk, hogy mindannyian különböző mértékben megsebesültünk. Néhányan közülünk a testünkben sebesültek meg, mert a tűz ellen harcolva vagy a tűz elől menekülve megsebesítettük magunkat. Mások, sokkal többen közülünk, ott sebesültek meg, ahol olyan tulajdonhoz ragaszkodtunk, amelyet elvesztettünk. Sokan közülünk ott sérültek meg, ahol ragaszkodtunk ahhoz, ahogy a dolgok voltak. Sokan közülünk, néhányan közülünk azért sebesültek meg, mert a múltban történtek miatt maradt bennünk félelem. És mindannyian megsebesültünk ott, ahol a közösséghez kapcsolódunk, és mindannyian finom módon összekapcsolódunk és egymáshoz kapcsolódunk.Most elkezdhetjük a gyógyulást. A légzést szem előtt tartva, a jelen pillanatban tartózkodva elkezdjük gyógyítani ezeket a sebeket. Saját sebeinknél gyakorolhatjuk az elengedést. Gyakorolhatjuk, hogy lazítsunk az elveszett dolgokba - a mulandó dolgokba - való kapaszkodásunkon. Emlékeztethetjük magunkat arra, ami szilárd, ha naponta sokszor megállunk, lélegzünk, és azt mondjuk: „menedéket keresek a pillanatban”. A felebarátaink sebeinek gyógyításához, amelyek egyben a mi sebeink is, itt és most kezdhetjük el elültetni a gyógyulás magvait. Most kiterjeszthetjük feléjük a szerető kedvességet. Legyenek boldogok felebarátaink. Legyenek békések felebarátaink. Legyenek szenvedéstől mentesek felebarátaink.
