Ha dühös vagy valamire, a negatív energiád ártani fog valakinek, akire a dühödet irányítod.
Ó, Istenem, már megint a kutyáimról beszélek nektek, mert ezen az elvonuláson törődnöm kellett a kutyáimmal. Közülük ketten meghorzsolódtak és betegek a negatív erő valamilyen támadásától. Engem védtek; ezért nekik vannak gondjaik. Nem akartam, hogy ezt tegyék, de mindig ezt tették. Ezért most egy védőgyűrűt kell köréjük raknom. De akkor az egy kicsit késő volt, de most jól vannak. Csak az van, hogy annyira fáj a szívem. Az elvonulásokon nem kellenének nekem se kutyák, se emberek. Senkit se lenne szabad látnom. Még azokat se, akik ételt hoznak egyszer vagy kétszer naponta, csak leteszik a kapun kívül és aztán megyek és elveszem, amikor kész vagyok. Többnyire csak egyszer eszem; az elég. És egyáltalán nincs kedvem enni. Hanem még meg is betegedtem. Semmi komoly, ne aggódjatok. Semmi komoly, csak kis probléma. De ha történetesen meglátogatlak titeket ma, egy másik kis betegséget kapok. Nem az a helyzet, hogy bánom, vagy törődök vele, csak nem össze. Teljesen készen voltam, és már utasítottam az embereket, hogy készüljenek Hsihuban arra, hogy jövök meglátogatni titeket. Pillanatnyilag nem tudok az Új Föld (Asramba) menni. Nem tudom megmagyarázni. Nem tudom most megmagyarázni. Sok dolog van, amit nem magyarázhatok, mondhatok el. Beszéltem a békéről is nektek, hogy meditálok a békéért. Csak ennyit, és az életem nem békéssé válik utána; annyi nyugtalanság, annyi baj, annyi akadály. És valami betegség is, és késés a békében.
De nagyon nehéz elkerülni. Van nekünk a Supreme Master Television, néha SMTV-nek hívom. De nem hívhatjuk SMTV-nek, mert átfedés lesz a másik SMTV-vel. Van egy SMTV a világon. Egy kis ország, Olaszország közepén. San Marino. San Marino Television. Emlékszem, és SMTV-nek hívják magukat. Így van? Valaki olasz, európai? Az egy kicsi ország, San Marinonak hívják, szinte figyelmen kívül hagyja a világ, de létezik. Gyönyörű hely. És van egy televíziójuk, SMTV-nek hívják. Ezért mi úgy hívjuk ezt, hogy Supreme Master Television.
Tehát van nekünk a Supreme Master Television, vannak a dolgozóink (csapat), akikkel néha beszélnem kell valamiért... csak tartani a kapcsolatot, és néhány kérdésük miatt, ami eszükbe jut, vagy meg akarnak kérdezni tőlem. Valamint, néha találkozok veletek, vagy összejövünk veletek, elvonulunk veletek, aztán csak úgy spontánul, természetesen előjön. Előjön, még mielőtt gondolnék rá, a ti buzgó és vágyakozó elmétek miatt. Tudni akarjátok, amit én tudok. Tudni akarjátok, mennyire haladtunk előre a bolygó érdekében. Tudni akarjátok, hogyan halad a béke ügye. Mit tettem meg, vagy mit csinálok éppen, vagy mit fogok csinálni. Vagy mit csináltam, mit csinálok most, mit fogok csinálni, stb. És csak kérdeztek kérdéseket, vagy még nem is kérdeztek, csak kifecsegem, még mielőtt ellenőrizném, habár tudom, hogy egyáltalán semmit se kellene elmondanom nektek. Még a Magasabb Mennyek is figyelmeztettek engem, az Ihôs Kư Istenek figyelmeztettek, hogy ne beszéljek róla; különben nem lesz békém. Még ha a világnak van is békéje, nekem személyesen nem lesz békém az életemben. És azt tudtam. És megtapasztalom a beszédemnek ezt a fajta békétlen büntetését, amiatt, hogy számos, vagy sok kinyilatkoztatást tettem nektek és a világnak, mert bármit kinyilvánítok nektek, nem tartják titokban. Igen, benne lesz a tévében, mindenki hasznára. Nos, nem bánom. Csak az van, hogy fel kell áldoznunk néha az időnket együtt, az én békétlen helyzetem miatt, ami egy ideje így megy.
És szerencsés vagyok, hogy még élek, mert a negatív erő sok csapdát állított nekem különböző helyekre, hogy beleessek, végzetes csapdákat. És néha, nem tudva azt, még oda is megyek, de valahogyan az kitért előlem. Ezt mondták nekem a Mennyek, a Magasabb Mennyek, Ihôs Kư Istenek mondták, “Kitért Előled. Kitért Előled." Legalább kétszer. És most, csak elkerülöm. Ellenőrzöm, mielőtt megyek. És emiatt nem láthatlak titeket ma. Vannak akadályok az úton. Oké? (Igen.) Legalább itt vagyok még, és aztán lesz esélyünk látni egymást máskor. Igaz? (Igen.) Még ha nem is, mi mindig együtt vagyunk; tudjátok azt. Tudjátok, láthattok engem a házatokban, ha ébren vagytok. Sajnálom. Néha jövök, de ti álmosak vagytok. Nem vagytok ott, hogy köszöntsetek engem, aztán amikor felébredtek, azt mondjátok, “Mester, soha nem jössz a házamba.” Mindig ott vagyok. Néha túl elfoglaltak vagytok más dolgokkal, vagy más entitásokban hisztek, és elfelejtetek engem, ezért a sarokban kell állnom, és várnom, míg behívtok. Nem mehetek csak úgy be, meghívás nélkül. Udvariasnak kell lennünk, nem? Jól van, nem számít. Tudjátok, hogy mindig ott vagyok nektek, veletek, és szeretlek titeket.
Örülök, hogy még beszélgethetünk is egymással. Tudjátok, a régi időkben nem tudtuk ezt megtenni. Még néhány évtizeddel ezelőtt is, ez ismeretlen volt, elképzelhetetlen volt! És most, itt vagyunk, én itt ülök, ti mind ott ültök, és láthatjuk egymást. Mintha előttem ülnétek, mintha én előttetek ülnék. Nem tudom, hogy az arcom nagyon éles-e nektek ott, de a ti képetek teljesen éles. Éles? (Igen.) Csodás. Látom a hajatok színét, a szemetek színét, az orrotokat, a fületeket. Látom, hogy ott van egy szerzetes. koreai szerzetes? (Igen.) Halló. (Halló.) Még maradsz, vagy az új? (Igen.) Maradsz? ( Munkacsapat. ) Munkacsapat! Hűha! (Igen. Másfél hónap.) Hűha! Mit dolgozol? ( Festek. ) Festesz. (Igen.) Oké, köszönöm. ( Cement, beton. ) Köszönöm. Köszönöm. A szerzetesek dolgoznak Koreában? Az én szerzeteseim igen. Az én szerzeteseim dolgoznak, és próbálnak függetlenek lenni, és hozzájárulni a világhoz. Még étteremben is dolgoznak, főznek.
De jön a béke mindenki számára. Most itt vagyok, nagy szájjal megint. Nem vagyok tisztánlátó, vagy bármi, csak érzem, hogy abba az irányba haladunk. Ti nem? (Igen!) Igen? Ti is így éreztek? Mert a Mennyek is mondták, Magasabb Mennyek, Ihôs Kư. Más Magasabb Mennyek nem mindig tudnak kommunikálni velem, hanem az Ihôs Kư Istenek, mert az közel van az Árnyékvilág határához, így tudnak nekem valahogy segíteni. Habár nem állandóan. El kell viselnem a következményeit, ha bármit teszek a világért. Szóval, a jótett nem jelenti azt, hogy cserébe nincs rossz következmény. Attól függ, mit teszel, függ attól, hogy ki vagy. Ha csak egy tanítvány vagy, akkor rendben vagy. Ha Mester vagy, akkor nem. Fizetned kell a tanítványaidért, bárkiért, akit segítesz. És ha az a világért van, akkor az egy nagyobb mennyiségű következmény és karma.
Szóval, mert sírtam, sírtam egyedül, akár elvonulás alatt, akár munka közben, amikor látom az állatokat szenvedni, vagy ha javítanom kell a forgatókönyveket a Supreme Master TV-nek. És szerkesztenem kell azokat, vagy néha a video klippeket, ha az nem megfelelő, vagy ha kétséges, mondanom kell, hogy ellenőrizzék a tényeket. Habár nem olvastam a forgatókönyveket elvonulás alatt, de el kellett olvasnom az elvonulás előtt, előre, aztán utána, javítottam újra, az elvonulás után. Esetleg nem olyan jó, mint amikor naponta csinálom, de még mindig jobb, mint a semmi. Valamint képzem őket, így többé-kevésbé egyenesben maradunk azokon a napokon vagy időkben, amikor nem vagyok elérhető. De még elvonulás alatt is, néha hívom őket, mert észrevettem valamit a TV-ben, ami nem helyes, a Supreme Master Television képernyőjén. Ezért hívnom kell őket, és röviden elmondani, mert nem tudom, hogyan kell emailt küldeni. Elvonuláson nem használom azokat. De néha használhatom a telefont. Mert amikor elvonuláson vagyok, néha a távoli területen, a telefon nem működik. Akkor kívülre kell mennem, valahová, ahol a térerő legalább időnként jó, fogható. És talán használhatok valami ódivatú telefont, amiről tudok üzenetet küldeni. Az új telefonról még nem tudom, hogyan kell üzenetet küldeni. Tudtam, és aztán elfelejtettem. Újra meg kell tanulnom, de soha nincs időm. Mindent félre kell tennem, félretenni, félretenni, amíg már nem tudom félretenni a világ miatt. A világ az első. És annyi mindennel kell törődnöm. Ezért nincs mindig időm több dolgot tanulni. De majd kell, hogy kényelmesebb legyen.
Csak nem engedem sok embernek, hogy ismerje a telefonomat. Egyikük sem ismeri a telefonomat. Amikor szöveget küldesz, annak az embernek ismernie kell a telefonod. Talán meg kell tanulnom hogyan, legalább valahogyan. Hogy legalább egy embernek tudjak üzenetet írni. De arra se volt időm, hogy ezt megszervezzem. El tudjátok képzelni? Képzeljétek! Azt gondoltam, meg tudom tenni ezen az elvonuláson, több időm lesz, de aztán a kutyák betegek lettek, mindkettő. És az egyik kicsit komoly. Tudjátok, Good Love, ő olyan nagy, és ápolnom kell. És amikor hegynek felfelé kell mennünk, akkor egy golfautón kell őt felhozni, mert ha nem engedem őt feljönni, akkor talán lassabban gyógyul. Így minden nap lát engem. Különféle módokon gyógyítom őt. De ez is akadályozza az elvonulásomat és gondot is okoz cserébe. És a többi kutya is. Egy kutya megharapott egy másikat. Nem olyan komoly, de mégis meg kellett nyugtatnom a lelkét, a mentális és érzelmi harmóniáját. Aztán megkérdeztem azt a kutyát, “Miért tetted?” Azt mondta, “Nem akarattal.” Pontosan ezt mondta nekem, “Nem akarattal, hanem a negatív erő kényszerített.” És ezt még az egyik személy tette. Nem akarom itt a nevét említeni; az egyik tanítványom. De nem az van, hogy hibáztatom őt, vagy bármi. Csak az van, hogy ha dühös vagy valamiért, a negatív energiád ártani fog valakinek, akire irányítod a haragodat. A kutyáim erősek, de át kellett menniük ezen. És nagyon, nagyon sajnálom.
