Bárki, aki akar, pontosan úgy, mint az emberek, ha megbánják, és megváltoztatják az életmódjukat, könyörületessebbé teszik, ami jobban illik a Menny életmódjához, akkor a Mennybe mehetnek. Tudok segíteni nekik. (Ó.) De ha nem akarnak, nem kényszeríthetem őket. (Igen, Mester.) Az emberek és állatok és lények, ők ugyanolyanok.
( A nővéré a következő kérdés, Mester. ) ( Mester, a legutóbbi konferencián, ) Igen. ( Mester említette, hogyan kötözte össze a démonokat, akik bizonyos embereket zavartak. És hogy az Ihôs Kư Istenek nem tudták megtenni, és a Negyedik Szint Ura nem rendelkezett elég érdemmel, hogy mindegyiküket felvigye azonnal a Negyedik Szintre. Mi lett volna, ha a Negyedik Szint Ura felvitte volna őket? Mi történt volna? )
Ó, először is, Ő valószínű nem lehet többé a Negyedik Szint Istene. (Ó.) Nem tudta őket felvinni, mivel nincs elég érdem ereje, hogy felvigye őket. Rendben? (Értem.) Egyeztetni kell Vele, nem csak az Ihôs Kư Istenekkel. Nagy együttműködésnek kell lennie. Értitek? (Igen, Mester.) És ha egy Isten nem rendelkezik elég érdemmel, akkor Ő nem teheti meg. (Értem.) És még akkor is, ha Ő megteszi, azután talán a démonok fognak uralkodóvá válni. (Ó, ejha.) És azután ez már nem lesz többé a Negyedik Szint, ismét egy démoni világgá fog válni. (Ó.)
Furcsa történet, elmondom, miért. Mivel az Ihôs Kư nem tudja elfogni őket, azokat, akik azon emberek körül csellengenek, és ráveszik őket, hogy rossz dolgokat tegyenek. És nem mehetnek, és nem vihetik el őket. Így nekem kellett mennemés megtennem. És azután összekötöztem őket, és visszavonszoltam őket. S azután, elfeledkeztem az egészről. Elfeledkeztem róluk. Túl elfoglalt voltam. Értitek, mit mondok? (Igen, Mester.) Fogalmatok sincs, milyen elfoglalt vagyok. Tényleg fogalmatok sincs róla. Ha 24/7-en át velem élnétek, azt gondolnátok, "Miből vagy, Mester? Jól vagy, Mester?"
Egyébként, tényleg alig van időm bármire. És azután, volt egy kis fájdalmam, és kértem valamilyen gyógyszert és valaki idehozta. Nem a helyemre, valahova máshova. És azután valaki más hozta azt és valahova felakasztotta. És én mentem és elhoztam. Messziről. Értitek, amit mondok? (Igen. Igen, Mester.) Távol az úgynevezett házamtól. Nagyon messze, a külső nagy kapu. De aztán elfelejtettem azt is bevenni. Néha beveszem, néha elfelejtem bevenni, és a fájdalom nem igazán szűnik meg, ezért azt gondoltam, „Ó, nem számít, felejtsd el.” És teljesen elfeledkeztem róluk.
És egy nap hirtelen kitekintettem az energiamezőmből, és megláttam őket, mindegyiküket lehajtott fejjel térdelve, összekötött kézzel és mindezek. Ez nem fizikai, de így nézett ki. Rendben? (Igen, Mester.) Képzeljetek el bűnözőket, ahogy a rendőrség megbilincseli őket. Bilinccsel összekötözik őket. (Igen, Mester.) És azután a lábuk is bilincsben, hogy még állni sem tudnak, hogy majdnem le kell térdelniük, térdelve és a fejüket lehajtva a padló felé. Igaz? (Igen.) Lehajtott fejjel és mindezek. Majdnem olyan, mintha a kezük és a lábuk úgy össze lenne láncolva, hogy nem tudnak még egyenesen feltérdelni sem. Értitek, amit mondok? (Igen, Mester.) Ahogy lehajolnak majdnem a padlóra, kezük, lábuk összekötözve, a fejükkel majdnem a térdüket érintve. El tudjátok ezt képzelni? (Igen.) Elfelejtettem és egy nap kinéztem és ez körülbelül három, négy nappal később volt. Így szóltam, „Hm? Mi ez?” Mivel megkértem az Isteneket… az Ihôs Kư Isteneket, a körülöttem lévő védelmezőket, hogy vigyék őket a pokolba. Vagy aki megbocsátást nyert, akkor ő a Mennybe megy, alacsonyabb szintű Mennybe, és már megbánta, és azt mondtam, ez az utolsó esély, amit adok.
Rendszerint nem adok többé kegyelmet azután, ez áprilisban volt, vagy már ilyen tájt. De sajnálom őket, tehát ezt mondtam, „Rendben. Rendben. Hadd menjen néhány közülük a Negyedik Szintre és néhány mehet a pokolba, mert nem bánták meg. Így felének a Mennybe kell mennie, és a másik felének a pokolba. Hogy lehet, hogy még mindig ott csellengenek?” Így szóltak az Istenek, „Nem tudjuk megtenni.” Erre én, „Csak különítsétek el őket. Tudjátok, különítsétek el őket. És azután vigyetek néhányat a Mennybe, néhányat a pokolba.” Azt mondták, nem tudják megtenni. Erre így szóltam, „Miért? Mi a baj?” Így szóltak, „Megkötözted őket.” Erre én, „Igen, de Ti el tudjátok őket különíteni azután, nem?” Erre Ők, „Nem. Nem tudjuk. (Ejha.) Neked kell valamennyi energiát kisugároznod, hogy megsemmisítsd ezt az összekötözést, különben nem tudjuk megtenni.” Így szóltam „Ó. Istenem! (Ó. Hűha.) Miért tartalak itt Titeket?” Így szóltam, „Jó. Jó. Jó. Akkor meg tudjátok tenni most. Tegyétek meg.” Még nekem is kellett őket eloldoznom. Úgy értem, ez nem vicc, de viccesnek néz ki. Ahogyan mindannyian így lógtak, lefele lógtak így. Úgy értem, ez egyfajta szomorú komédia. (Igen.) Nem tudom, hogy magyarázzam el, mikor azt így megláttam. És elfeledkeztem az egészről. Több napig elfelejtettem. Nem emlékszem, hány napig, biztosan legalább négy napig, vagy egy hétig vagy ilyesmi. És azután annyira sajnáltam, ők éhesek és minden, és legalább talán a pokolban elfogyaszthatják saját ételüket, vagy valami. Tehát, így telik Nekik néhány napba, hogy a pokolba, vagy a Mennybe vigyék őket. És azután vannak néhányan, akik még mindig ott maradtak. Így szóltam, „Mi van most? Miért nem mentek el még mind?” És az Ihôs Kư azt mondta nekem… Én is elfelejtettem. Elfoglalt voltam és elfelejtettem. És az Ihôs Kư azt mondta nekem, „A Negyedik Szint Urának nincs már elég érdeme, hogy gondoskodjon róluk.” Így szóltam, „Micsoda? Istenem, micsoda srác! Hogy lehet, hogy nincs elég érdeme többé.”
Erre Ők így szóltak, „Mester, Te mostanában sok embernek megbocsátasz, és sok lény felment oda, beleértve állatokat és pokol lényeket, így az most tele van. (Ó.) És habár ki tudjuk azt terjeszteni, de a Negyedik Világ Urának nem maradt több érdeme.” (Ejha.) És akkor emlékeztem rá. Persze, persze, az érdemet le lehet vonni; vagy minimalizálni lehet; vagy növelni lehet ennek megfelelően, attól függ. Így szóltam, „Jó. Jó. Ó, Istenem! És most, mit tegyek? Megígértem, hogy megbocsátok nekik. Aki azonnal megbánja, annak megbocsátok.” Tehát, azután gondolkodnom, gondolkodom, gondolkodom kellett. És aztán így szóltam, „Rendben. Teremteni fogok egy másik „teret”, egy másik kis világot, hogy elhelyezzek néhány embert.” Így szóltam, „Jó. Ez nem Menny, de nem pokol. Nem büntető pokol. És ott lesz ételetek és minden. Csak maradjatok ott, amíg elintézzük; rendben?” Amire talán a Negyedik Világ Ura visszanyeri az érdemét. Mivel tudok adni Neki egy keveset, de Ő nem tudja mindet elvenni. Értitek, amit mondok? Épp úgy, ahogy a vitaminokat nem veheted be az egész üveggel, és nem lehetsz rögtön erős. Ez nem így van. Lassan kell szedned. (Igen, Mester.)
Vagy még a (vegán) sütiket is, amiket ma küldtem, ezeket sem tudjátok mindet egyszerre lenyelni, nem? (Nem.) Ezért marad néhány, amit holnap tudtok megenni. Oké? (Igen, Mester.) Jó. Mivel a túl sok evés is ártani fog a gyomrotoknak. (Igen.) A túl sok édesség még esetleg fejfájást is okozhat nektek. (Igen.) Azonnal vizet kell innotok. (Igen, Mester.) Igyatok teát vagy kávét, és azután vizet is, hogy felhígítsátok az édességet, rendben? (Igen.) Mondtam a konyhásoknak valakin keresztül, hogy készítsenek ilyen cukor nélküli krémet, mert a gyümölcs pite nagyon édes. Ezért ha túl édes, akkor nem olyan finom. Azzal kell kombinálni. És akkor rendben volt? (Igen, Mester. Köszönjük.) (Nem vettem észre, hogy nincs benne cukor, Mester. Azt gondoltam, a krémben van.) Nem. Mert összekeveritek azt a pitékkel. És csak kiegyensúlyozta azt. (Igen.) Ha nem lenne az a krém, akkor túl édes lenne. De nem tudom mondani a többi testvérnek, csak a szerencséjükben bízhatnak. Nem tudom, hogy tudják-e ott, hogyan készítsenek krémet. De ne törődjetek vele, ehetnek kevesebbet vagy többet. De nekik is ugyanolyan van, mint nektek; nekik egy kicsit több pitéjük van, mint nektek. Sajnálom. Legutóbb nem volt nekik. Látjátok? (Igen, Mester.) Rendben van. Jó. Erről van szó, már mondtam nektek. Van még több kérdés?
( Igen, Mester. Hogy lehet, hogy csak a démonok fele bánta meg, és a többi nem? )
Ó, olyanok, mint az emberek. (Ó.) Néhányan közülük meg tudnak világosodni, néhányan nem. (Igen.) És ezért ölték meg Jézust. Nem? (Ó.) Ezért van karácsonyunk. Hogy emlékezzünk, hogyan hozott áldozatot az Úr az emberekért. Mert a legtöbben közülük nem hallgatnak Rá. Még meg is ölték Őt. (Igen.) És sok más prófétát is. Eljöttek a Földünkre, és tanítottak minket mindenféle jó dologra és meg akarták szabadítani a lelketeket és azután csak elfordultunk, és megöltük vagy elárultuk Őket. Nekem van néhány közülük a csoportomban is. (Ó.) Sőt mostanában is, egy új beavatott. Ez így van. Egyik életben a másik után, a Mesternek sose megy jól a sora. Soha nem megy teljesen jól a sora. Tehát ne kérdezzetek engem a démonokról. (Jó, Mester.) Ők démonok. Meglepő, hogy néhány még vissza is fordul és megbánja. (Igen.) Összehasonlítva sok emberrel, akik nem fordulnak vissza és nem bánják meg. (Igen.) És még ártani is akartak nekem. Rendben? (Igen, Mester.) Nem arról van szó, hogy aggódok a fizikai biztonságom miatt, de még dolgoznom kell. Egy kicsit tovább kell kitartanom. Ameddig csak tudok. Mert nincs szívem hozzá, hogy elhagyjam az embereket és más lényeket ezen a bolygón. Rendben, kedves, van még másik kérdés? (Köszönöm, Mester.)
( Mester, mivel az összes lélek a vágóhidakról megszabadult, miért nem tudtak ők a COVID-19 előtt és alatt megszabadulni? )
Nem, nem azt mondtam, hogy a COVID-19 alatt nem szabadultak meg; azért, mert nem akartak. (Ó.) Igen. Bárki, aki akar, pontosan úgy, mint az emberek, ha megbánják, és megváltoztatják az életmódjukat, könyörületessebbé teszik, ami jobban illik a Menny életmódjához, akkor a Mennybe mehetnek. Tudok segíteni nekik. (Ó.) De ha nem akarnak, nem kényszeríthetem őket. (Igen, Mester.) Az emberek és állatok és lények, ők ugyanolyanok. Néhányan jobban meg vannak mérgezve, néhányan kevésbé. A kevésbé mérgezettekkel és azokkal, akiknek van érdemük előző életükben, velük könnyebb beszélni. Néhánnyal nem lehet. (Igen, Mester.) Nemcsak a járvány alatt vagy előtte, hanem még a járvány után sem. (Ó, Igen.) Ezért életről életrre kell lennie egy Mesternek, aki lejön bármelyik bolygóra segíteni nekik. Különben, az összes bolygó már Mennyekké vált volna. Akkor nincs szükség rám, hogy lejöjjek ide. (Igen, Mester.) Vagy Jézus lejött volna, és Ő meg tudta volna szabadítani már az összes lelket. Nem kellene itt lennünk. Megértettétek? (Igen, Mester.) Néhányan makacsok, pont úgy, ahogy a démonok. A korábbi kérdésedre, a démonok, ugyanígy. Rendben? (Igen, Mester.) Néhányan túlságosan mérgezettek az elméjükben. Nem tudnak megváltozni.
Látjátok, Júdás (Igen, Mester.) elárulta Jézust. És Tamás kételkedett abban, hogy Jézus feltámadt-e. (Igen.) És Devadatta, ő Buddha unokatestvére, aki Vele nőtt fel. De mindig versenyzett Vele, már fiatalkora óta. És amikor mindketten felnőttek, és Buddhát már követi a világ és hisz Benne. Devadatta továbbra is versenyzett Vele, bármilyen módon tudott. Értitek, amit mondok? (Igen, Mester.) És amikor Buddha megáldotta, hogy meggyógyítsa, és ő még azt is mondta, hogy Buddha most orvos akar lenni. Mintha nem lenne elég híres, és most még orvos is akarna lenni. Értitek, amit mondok? (Igen, Mester.) Buddha messzire kinyújtotta a kezét, meg akarta őt gyógyítani. Nem csak, hogy nem köszönte meg, még elferdítette és eltorzította, (Ó.) mondván, hogy Buddha már orvosként is híres akart lenni. Én mondom. Még egy unokatestvér is, ami ugyanazt a nemzetséget jelenti, ugyanazt a vérvonalat. (Igen.) (Igen, Mester.) Úgy értem, majdnem, hasonló vérvonal, és nemzetség, és talán a DNS nagyon hasonló. (Igen, Mester. Igen.) Mégsincs semmi, ami a Buddhához hasonló. Egyáltalán nem olyan, mint Buddha. Teljesen ellentétes. Rendben. Boldogok vagytok a válaszommal? (Igen, Mester.) Rendben.
