Mahākāśyapa (vegán) története, 4/10 rész

Mit akarok még mondani? Folyton mondok dolgokat, és ez egyik dologról a másikba ugrik.

Mahākāśyapa soha nem akart megházasodni. De a szülei persze azt akarták, hogy megházasodjon, mert Ő egy fiú, és Ő fogja örökölni az összes üzletüket, a vagyonukat, és lesznek gyermekei, meg minden. Így hát folyamatosan nyomást gyakoroltak rá, hogy nősüljön meg, de Ő azt mondta, hogy nem akar. Folyton nyomást gyakoroltak Rá. Így egy nap megkért egy nagyon híres, nagyon jó szobrászművészt, aki szobrokat készít, hogy készítsen neki egy szobrot a legszebb nőről, akit csak el tud képzelni Neki. És aztán hazavitte. Mondta: „Szüleim, ha azt akarjátok, hogy megházasodjak, akkor ez az a lány – erényekkel, szívvel, aki spirituális gyakorlásra is szeretné magát szentelni – akkor feleségül veszem.”

A szülőknek nehéz volt, ilyen gyönyörű lányt találni; azt sem tudták, hogy merre. És akkor azt mondta, rendben, akkor hadd menjen el otthonról, hogy alamizsnáért könyörögjön a világ minden táján, legalább az ország bármely pontján, hogy megtalálja nekik azt a nőt. Tehát a szülők, az esély miatt, hogy meg fog nősülni, elengedték Őt. Tehát akkor is, nagyon fiatal volt, de már megvolt benne ez a fajta szerzetesi mentalitás, szerzetesi szellem, szerzetesi szív. Szóval elment, hátrahagyva a családot, semmit sem vitt magával, és egy kolduló tállal ment alamizsnáért, és egyik helyről a másikra járkált, ezt a kifogást hozva fel, csak hogy találjon egy olyan spirituális Tanítót, aki méltó arra, hogy Őt tanítsa. Ő nagyon intelligens is volt. Sok mindent tudott, mindent megtanult, és sok mindenben tökéletes volt. Ezért sok tanító nem is tudta már Őt tovább tanítani.

De a sors úgy hozta, hogy a szülőknek valahogyan volt egy barátjuk, aki megtalálta ezt a gyönyörű lányt, aki pontosan úgy nézett ki, mint az általa készíttetett szobor, pedig még soha nem találkozott Vele. Így hát meg kellett házasodnia. És a lány, akit a szülők feleségül akartak adni Neki, szintén hasonló lelkületű volt, mint Ő - nem akart megházasodni, csak egy Mestert akart találni, és spirituálisan gyakorolni. Valahogy a (lány) nagyon szomorú volt, nagyon szomorú, hogy kényszerítették a házasságra, mert a (lány) szülei annyira szerették volna Őt férjhez adni, mivel a (Fiú) családja nagyon-nagyon gazdag volt, és Ő jóképű is, művelt, erényes, szelíd, kedves, és mindezek. Így hát (a lány) nem tudott vitatkozni a szülőkkel.

A régi időkben, bármit mondtak a szüleid, engedelmeskedned kellett. Különösen a házasság kérdésében, ők választották ki neked a társadat. Kiválasztották neked a férjedet, a feleségedet, és nem mondhattál nemet. De leginkább az asztrológiai szakértőjükkel konzultáltak, hogy megnézzék, mindkettőjük lelke összeillő-e, szeretik-e majdnem ugyanazokat a dolgokat, és hasonló-e a családi örökségük, vagy a gazdagságuk. Különben konfliktus lehet. És megkérdezik az asztrológusokat, hogy a gyerekek összeillők-e, rendben lesznek-e vagy sem. Sok más dolgot is megkérdeznek, hogy megbizonyosodjanak róla, mielőtt összeházasítják a gyerekeiket - van-e annak a családnak pénze, meg minden. Egyébként, ha csak egy szegény családról van szó, akkor csak úgy megteszik (elrendezik a házasságot). Többnyire talán nem is nagyon érdekelheti őket. Nekik nincs túl sok pénzük.

Most mindketten összeházasodtak. De előtte persze nem ismerték egymást. És Mahākāśyapa nem akart semmit sem tenni a feleségével. Így hát este a lány sírt. A nászéjszaka után sírt. És akkor Mahākāśyapa megkérdezte tőle, hogy mi az oka. A (lány) először nem akarta elmondani, mert nem tudta elhinni, hogy olyan jó férje van, mint Mahākāśyapa. De végül, miután sokszor megkérdezte, (a lány) elmondta Neki, hogy nem akar semmilyen testi kapcsolatot semmilyen férfival. Nem akar férjhez menni. Csak azért, mert a szülei kényszerítették Őt erre a házasságra, és most tönkre fog menni, és feleségként vége lesz.

Erre a fiú olyan boldog volt, amikor hallotta, hogy azt mondja, hogy csak spirituálisan akar gyakorolni, egy igazi Mestert akar találni. Egyáltalán nem akart semmiféle evilági, fizikai dolgot. És akkor Ő (fiú) elmondta Neki az Ő eszményét is. Így beszélgettek egymással, eszmét cseréltek. Mindketten nagyon boldogok voltak. Úgy döntöttek, hogy együtt maradnak, semmi probléma, és segítenek egymásnak, hogy valahogyan megtalálják a Mestert. Bárki találja meg előbb, az majd szól a másiknak - véletlenül, vagy bármilyen hír, vagy más ember ajánlása alapján. Így hát Ők nem feküdtek le egymással. Két ágyuk volt, két külön helyiségben aludtak.

Addig, amíg a szüleik rá nem jöttek; s ez nem tetszett nekik. Így aztán csak egy ágyuk volt. Kénytelenek voltak egy ágyban aludni. De aztán volt egy megoldás: Az egyik aludt, a másik pedig sétált, vagy meditálva ült a másik sarokban a padlón. És ezt felváltva csinálták. Ezért soha nem kellett együtt aludniuk, megérintve egymást az ágyban. Ilyen volt a házasságuk.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt olvastam egy történetet egy házaspárról - nem spirituális okokból, hanem egy fogadás miatt -, hogy együtt aludtak, de öt évig soha nem érintkeztek fizikailag. Akkor ők megnyerték a fogadást. A barátaik azért akartak fogadni velük, mert ők szépek és jóképűek. Így hát fogadtak, hogy ők nem tudják megtenni, de megtették, teljesen becsületesen. És voltak kameráik meg minden, amivel bizonyítani tudták. Így a végén sok pénzt kaptak a fogadásból, és megengedhették maguknak, hogy jó dolgokat vegyenek, vagy vettek egy új házat.

Ez megtörténhet, ha elhatározod magadban, hogy ezt valamilyen céllal teszed. Valamilyen célból házasodtok, de nem azért, hogy ilyen intim, fizikai együttlétet éljetek. Ez lehetséges. Sok szerzetes is így válik agglegénnyé. Mert ők képzik is magukat; az elme erejét arra használják, hogy uralják a késztetésüket, a hormonális vágyukat. A szerzetesek és apácák ezt teszik. Ha csak férfiakkal élsz egy közösségben, ha nem vagy valamiféle homoszexuális vagy biszexuális vagy ilyesmi, akkor rendben van az együttélés. Senki nem érezne semmit. Ezért a buddhista szabályok, elvek egyike az, hogy megkérdezik, hogy normális ember vagy-e vagy sem, vagy van-e hajlamod az azonos neműek vagy mindkét neműek iránt, ilyen dolgokat, mielőtt felvesznek egy szerzetes vagy apáca közösségbe, hogy letedd a fogadalmat.

Mondtam nektek korábban. És ha csak nőkkel, apácákkal élsz együtt, akkor gondolom, nem nagyon érintkezel külső emberekkel, kivéve, ha szükséges egy rövid időre. Akkor valószínű nem lesz gondod vele. Semmi gond - csak lefoglaljátok magatokat. Olvastok szútrákat, olvassátok a Bibliát, olvastok mindenféle szent történeteket, jótékony munkát végeztek – akkor soha nem lesz időtök fizikai vágyakra. Ugyanez a helyzet a szerzetesekkel. Kivéve, hogy néha megtörténik természetes módon, a túl sok hormon miatt álmukban vagy alvás közben. De ez nem az ő hibájuk, és nem számít a szabályok megszegésének.

Ne aggódjatok a köhögésem miatt. Minden rendben lesz. A Karma Király mondta nekem, hogy ezt a köhögést az okozza, hogy beavatkozom néhány orosz ember karmájába. Néhány orosz harcoló katonát szabadon engedtek, hazajöttek, és molesztáltak vagy megöltek másokat - más oroszokat, akiknek semmi közük hozzájuk; egyszerűen csak ilyen a hajlamuk, vagy korábban bűnözők voltak a börtönben, és az orosz kormány átalakította őket harctéri katonákká. És amikor hazajöttek, csak ugyanazt csinálják, amit azelőtt. És beleavatkoztam a karmájuk egy részébe, és ezért külön is szenvedek, hogy megakadályozzam a bűntetteiket és segítsek az áldozataikon... Sok mindent tettünk az oroszokért és Ukrajnáért (Ureign), de még mindig nem lehet megállítani; valószínű szükség van még egy kis időre. Mindkét fél sokat veszít, de még nem tudják feladni.

Szörnyű ez a világ. Néha úgy érzem, nem bírom elviselni az emberek, az állat-személyek, a fák, a növények, a rovarok és mindezek szenvedését. Még a hal-személyekét és az apró dolgokét se. Csiga-személyek is – megszületnek, ott vannak a kertben, az utcán, és az emberek arra járnak, és rájuk lépnek. Ó, Istenem! Képzeljétek el, ezek a csigaházak beleszúrnak az érzékeny, puha testükbe. Szörnyű. Azért van a csigaházuk, mert meg kell védeniük magukat, de aztán amikor belenyomódik a testükbe, ó, ez szörnyű. Minden fáj nekem ezen a világon. Nem tudom, hogy bírtam eddig elviselni. Csak próbálom elfelejteni és kérem a Mennyeket, hogy áldja meg őket, emelje fel őket, szabadítsa meg őket a nyomorúságos sorsuktól. Szóval, mindent, amit másokért teszel, vigyázz, viselni fogod a karmát. Nem lehetséges, hogy segítesz valakinek és karmamentes leszel. Ez nem így van. Valahogyan el kell viselnetek majd valamennyit.

Photo Caption: Ne higgy ennek a durva kezdeti megjelenésnek, szépek és hasznosak leszünk, hamarosan!

Kép letöltése