Békében elérhetjük a Mennyet, 12/16 rész

És úgy fogjuk énekelni, mint a „Boldog születésnapot” dallamot. Emlékeztek már erre? (Igen.) Rendben. Minden olyan, mint a Boldog Új Évet, és az első a „Menny”, a második a „Földön”, a harmadik a „minden lény”, a negyedik a „békés Új Év”. Most emlékeztek? Okos srácok? (Igen.) Rendben. Énekeljünk együtt. Először kínaiul, mert Tajvanon (Formosa) vagyunk. […] „Boldog új évet, Menny. Boldog új évet a Földön. Boldog új évet, minden lény. Boldog békés új évet.” Most az angol. Nagyon jó! Világbékét kívánunk. Békét a Mennyben és a Földön. Békét mindenkinek, békét minden lénynek. Talán az idei év békés lesz. […]

Béke lesz. Ahogyan Isten mondta: „Legyen Világosság!” Továbbá, ha Ő azt mondja, hogy béke lesz, akkor béke lehet. Szeretnénk! Szeretnénk! Úgy tűnik, hogy béke lesz, méghozzá elég hamar, a mostani összes hír szerint. Még akkor is, ha még mindig vannak itt-ott súrlódások néhány, talán előző életben megtestesült ellenség között. Szóval, ők éppen elsimítják a problémáikat. De úgy tűnik, hogy most nagyobb a béke, mint valaha. Nem így van? (Igen.) És még több, még több béke lesz, és ennek így kell lennie, ha az emberek fenn akarnak maradni. Mert már sok kárt okoztunk ennek a „Földanya” nevű gyönyörű Lénynek.

És remélem, hogy még van elég időnk arra, hogy ezt megszépítsük, kijavítsuk, valahogy helyrehozzuk. Tehát békének kell lennie. Mert békében újjáépíthetjük az országokat; csak békében tudjuk újjáépíteni az emberi kapcsolatokat; csak békében érhetjük el a Mennyországot.

Másképp nem tudunk együtt élni egymással, soha, csak békében. Vannak fontosabb dolgok is a világon - ezt mindenki tudja -, mint fegyvert ragadni és lelőni valakit. Ez a legkevésbé sem juthat eszünkbe. Egész életünkben ilyesmire még csak nem is lenne szabad gondolnunk. De a testvéreink és nővéreink valahogy ráébredtek erre a sürgős, fontos és kötelező ügyre. Ez a béke ügye. Mindenki a békéről beszél, de tennünk kell valamit, hogy hozzájáruljunk, szeretve felebarátainkat, abbahagyva mindazt, amiről úgy gondoljuk és tudjuk, hogy helytelen.

Bármi rossz, azonnal abbahagyjuk. Bármi helyes, azonnal megtesszük. És ez egy nagyon egyszerű életforma. Nem kell máshol keresni a Mennyet, csak ha békében élünk felebarátainkkal és magunkban belül. Ahogy sokszor elmondtam nektek, egy fiatal férfi vagy fiatal nő a szüleik szeretete által nő fel. Születésük óta szeretik őket. Születésük előtt, születésük után, és ahogy felnőnek, gyarapodnak, növekednek szüleik, kedves barátaik, szeretett házastársuk és gyermekeik szeretetében. Így kell tehát felnőniük és így kell élniük az életüket - szeretetben, és békében.

Senki sincs a Földön, akinek ezt a szeretetet gyűlöletté kellene változtatni, és arra késztetni az embereket, hogy valahol elpusztítsák ezt a szeretetet, és elpusztítsák valaki más szeretetét, aki személyesen semmit sem tett ellene. Ez helytelen. Ez abszolút helytelen! Még az emberek szemében is, hogy Isten szemében ne is beszéljünk róla. Nincs szükségünk arra, hogy Istent bármilyen vitába belevegyük, mielőtt elkezdenénk helyesen cselekedni és békésen élni egymás között.

Sok sürgős dolgunk van. Van éhínség, hogy megoldjuk. Vannak gyermekeink, akik éhen haltak. Vannak idős embereink, akik gondozás nélkül maradnak. Vannak állat-személyek, akiket elhanyagoltak, bántalmaztak. Mindenféle apró problémáink vannak itt-ott, és nagy problémák itt-ott, amikkel foglalkoznunk kellene, hogy ez az élet a bolygón szebb legyen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy energiánkat, időnket és pénzünket gyilkolásra pazaroljuk. Időnket, energiánkat a szeretetre és a béke építésére kell fordítanunk. Mert ha nem állítjuk meg a háborút most azonnal - mindenki tudja -, akkor semmi másra nem marad időnk. Lehet, hogy a háború győztesei és vesztesei hamarabb meghalnak, mint hogy a háború véget érjen, ha a bolygónknak vége. Már sokszor mondtam, úgyhogy nem kell itt többet ismételgetni.

De egy dolgot: köszönetet kell mondanom nektek, Egyesületünk tagjainak, mindezen évek alatt. Különösen ezekben az években, amikor rengeteg ember okozta és természeti katasztrófa történt szerte a világon, és ti nagyon, nagyon együttérzőek voltatok, nagyon szorgalmasak, hogy segítsetek a rászoruló testvéreiteknek. És olyan sokat köszönhetek nektek. Nagyon, nagyon büszke vagyok rátok. Ó! Elnézést, én is angolul beszélek.

Hűha! Istenem! Kínaiul akartam beszélni. Ha már elkezdtem, akkor befejezem, és utána kínaiul fogok beszélni. Oké! Fordítás: „Béke.” Rendben? Ennyi. Elfelejtettem. Angolul beszéltem. Nem tudom, miért? Majd később beszélek kínaiul. Jó? (Jó.) Mert vannak itt külföldiek is. Később majd kínaiul beszélek. Van fordításod? Ó, neked van „varázsfüled”. Rendben. Beszéljünk kínaiul.

Úgy értem, hogy mindenkinek békében kellene élnie egymással ezen a világon. Mert ha a háborúk folytatódnak, akkor nem lesz időnk, hogy helyrehozzuk gyönyörű világunkat. Akkor a gyermekeinknek, a jövő generációinak nem lesz hol élniük. Lehet, hogy teljesen elpusztulunk. Nem számít, ha elpusztulunk, mert mi magunk megtaláltuk Istent. Van biztosításunk. De még mindig meg kell őriznünk ezt a világot, várva, hogy testvéreink felzárkózzanak. Mert ha ilyen nyomorúságosan és hirtelen halnak meg, mint most, akkor nehéz lesz a lelküknek felébredni és felszabadulni. Ezért várakoztunk.

Amíg várakozunk, megjavítjuk, amit meg tudunk javítani, különösen beavatott társainkat, bajtársainkat, barátainkat és szeretteinket. Magunkkal kellene kezdenünk. Például energiát takarítunk meg. Gyakran mondom, hogy energiatakarékos izzókat kellene használnunk, amit megtettünk. Most, ha meg tudjuk venni azokat az autókat mérgező kibocsátás nélkül, akkor rajta, vegyük meg. Ha együtt tudunk egy autóval menni a munkahelyünkre, bevásárolni, iskolába vinni a gyerekeket stb., akkor menjünk együtt egy autóval. Használjunk együtt egy autót. Ez energiát és üzemanyagot takarít meg, és minimalizálja a mérgező kibocsátást. Amikor otthon vagyunk, újrahasznosítunk mindent, ami újrahasznosítható. Például takarékosság a vízzel. Eredetileg a víz is ingyen volt, de áramot kell használnunk ahhoz, hogy vizet juttassunk az otthonunkba, így a víz is sok energiát fogyaszt. Az elektromosság is sok energiát fogyaszt. Tehát mindent megtakarítunk, amit meg tudunk. Itt nem csak a pénzről van szó, hanem a világ megmentéséről is. Már sokszor elmondtam nektek. Értitek? (Értjük.) Még mindig emlékszel? Oké.

Ne várj a szomszédokra. Bármit tehetünk, mi megtesszük először. Amikor visszajöttem ide, taxival jöttem. A taxisofőr folyton kérdezősködött, kérdezett ezt-azt. Mondtam neki: „Spórolok az energiával. Például olyan autóim vannak otthon, amelyek nem bocsátanak ki mérgező anyagokat - az újonnan feltaláltak. És vegán is vagyok. Nemrég az ENSZ bejelentette, hogy az állat-személyek fogyasztásra való tartása a fő oka annak, hogy rengeteg olyan mérgező gáz termelődik, amelyek a legkárosabbak a bolygónkra nézve. A legtöbb mérgező gáz az állat-személyek tenyésztése során keletkezik. Ezért vagyunk vegánok.” Azt is mondtam neki „Én nem csak ezért vagyok vegán, hanem elsősorban az együttérzés miatt”. Erre azt mondta: „Te csak egy vegán vagy, míg mi tízen állat-személy húst eszünk. Mi értelme van ennek?” Azt mondtam: „Csak magammal tudnám kezdeni. Ha mindenki így gondolkodna - 'én rád várok, te rám vársz ' mikor érnénk el valaha is? Tehát, én látom, hogy melyik dolog a helyes, és ami helyes, azt megteszem először. Ha a szomszédom úgy gondolja, hogy amit én teszek, az helyes, akkor ő is követheti. Az nagyszerű lenne. Ha nem, akkor legalább megtettem a magam részét, teljesítettem a kötelességemet.” Igaz? (Így van.)

Mondtam: „Ha valamit helyesnek látok, és nem teszem meg, akkor mások is így gondolkodnak. Mindenki ugyanígy gondolkodna. Ha mindenki így gondolkodna, akkor senki sem tenné helyesen a dolgokat. Senki nem tenne semmit, még akkor sem, ha látja, hogy az a helyes, mert ’csak én teszem, a többi tíz nem. Mi haszna?’ Pedig van haszna.” Hasznos? (Igen.) Igen. Aztán azt mondtam neki: „Például egy nagyon sötét, hatalmas téren néhány lámpa még mindig jobb, mint a semmi. Néha, egy nagyon hatalmas házban, ami nagyon félhomályos és nagyon sötét, ha bejössz, és csak egy gyertyát gyújtasz meg, nem látsz sokat?” Ugye? (Igen.) Egy nagy ház több száz vagy ezer éve sötétben van, de ez nem számít. Csak egy percre bejössz, és meggyújtasz egy gyertyát, és akkor láthatod a környezetet. Aztán jön utánad egy másik ember, aki látja, hogy meggyújtod a gyertyát, hogy lásd a dolgokat, és ő is gyertyát gyújt. Még egy gyertyával világosabb lesz. Ezt tesszük mi, egyenként, lépésről lépésre, hogy mindenkire hatással legyünk.

Egyáltalán nem kell beszélnünk, mert a tény az, néha, ha túl sokat beszélünk, senki sem akarja meghallgatni. Senki sem figyel. Néha az emberek nem hallják tisztán. Néha nagyon kevesen hallgatnak. Mert most a Supreme Master Television-nek dolgoztok, igaz? Néha lejátszol néhány videokazettát a réges-régi előadásaimról. Én is megnéztem, azt mondtam: „Á! Az a Személy nagyon jól beszélt.” Aztán azt mondtam: „De ki hallgatta Őt meg? Miért volt Ő elfoglalva azzal, hogy rohangáljon, és beszédeket tartson? Úgy tűnik, hogy nagyon kevés embert érdekelt, amit Ő mondott.”

Pedig nekünk magunknak kellene igazán törődnünk vele. Értitek? Ez egy igazán komoly kérdés. Mert még ezen a világon vagyunk, és amíg ezen a világon vagyunk, mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük a világot és az összes érző lényt itt. Amikor a Mennyországba távozunk, egyáltalán nem kell majd erről beszélnünk. De amíg itt vagyunk, meg kell javítanunk és meg kell védenünk. Hasonlóképpen, ha már nem laksz abban a házban, mert eladták valaki másnak, akkor semmit sem tehetsz. De amíg még a házban laksz, persze meg kell javítanod és meg kell őrizned a saját és a barátaid biztonsága érdekében is. Ha vendégeket hívsz meg a házadba, és az szétesik, és bármelyik pillanatban összeomolhat, az nem lenne helyes.

Nem arról van szó, hogy az anyagi dolgok érdekelnek minket. De bárhol tartózkodunk, meg kell javítanunk. Igaz? Nemcsak magunkért, hanem az egész világért. Ezek anyagi szempontok, amelyek valójában nem olyan fontosak számunkra, mert ismerjük a Hazafelé vezető utat. Tegyük fel, nincs nekünk ez a világ; még számtalan más világunk van, ahová mehetünk. Ezt mi magunk tudjuk, de sokan nem tudják. Bár tudjuk, hogy vannak más világok, ez nem jelenti azt, hogy jogunk van tönkretenni ezt a világot. Igaz? (Igen.) Arról nem is beszélve, hogy mi is ebben a világban vagyunk. Ha a Mennybe akarunk menni, akkor nyugodtan és békésen kell mennünk, igaz? Egy „bumm” helyett, és nagy fájdalmak közepette távozva. Tajvanon (Formosa) van egy mondás: „Halj meg nyitott szemmel.” Ez a tajvani (formosai) nyelven van. Tudom.

De azt is mondtam, hogy ebben a néhány évben nagyon büszke voltam rátok. Tapsoljátok meg magatokat. Mert segítettetek a Mesternek, hogy sokat segíthesse a világot. Segítsd a Mestert, és így a világot. Minden alkalommal, amikor valahol katasztrófa vagy szenvedés történik, csak megemlítem, és már mentek is. Elmész, hogy enyhítsd és vigasztald az áldozatokat. Ennek így kell lennie. Ezt kellene tennie az embereknek.

Valójában egyáltalán nem kellene büszkének lennünk, de én nagyon büszke vagyok rátok. Miért? Mert ti új tanulók vagytok. Most kezdtétek el a tanulást, és még nem értetek el nagyon magas szintet. Egyesek fent, de mások lent vannak. De akár magas, akár alacsony szinten vagytok, nagy felelősségetek van a világgal szemben. Legtöbbnek közületek rokonai, barátai, családja és gyermekei vannak, és van munkátok és rengeteg felelősségetek. Törődnötök kell a családotokkal, pénzt kell keresnetek, és gondoskodnotok kell magatokról. Ez tényleg sok, sok munka. Még akkor is, minden alkalommal, amikor szenvedés van a világban, időt, erőfeszítést és pénzt áldozol arra, hogy oda menj a segélyezési erőfeszítésekre. Nem úgy van, hogy ti királyok, vagy gazdag emberek vagytok. Vannak, akiknek valóban sok pénzük van, de azok is elmennek segíteni, akik nem gazdagok, ők is hozzájárulnak pénzzel, erőfeszítéssel és energiával, hogy segítsenek másokon. Ezért nagyon büszke vagyok rátok. De ti ne legyetek büszkék magatokra. Értitek? (Megértettük.) Nagyon jó. Jó fiúk és jó lányok.