Ezen a bolygón sok lélek van, akik sok-sok fájdalmon és szenvedésen mennek át. Ez emiatt van – talán mert nagyszerűek akarnak lenni. De nincs tapasztalatuk, hogy megbirkózzanak a téveszmék világával és a maja próbatételével. Ezért elbuktak, vagy talán el akartak bukni, hogy lássák, hogy megy az. És mivel tudják, hogy ebben a fizikai világban a maja megbüntet minden lelket, aki nem tartja magát az erkölcsös és erényes normákhoz, a lelkek önként belemennek, amíg egy nap elegük lesz belőle, és felébrednek; akkor vágyakoznak a Hazatérésre.
Üdv, drágáim. Azt hiszem, csak kell beszélnem veletek, mert egyfajta nyomást gyakoroltok rám, hogy ezt a világot paradicsommá változtassam, mint egy parancsot az elmétekből. A dolgok nem ilyen egyszerűek. Különben Buddha megtette volna, Jézus megtette volna, és nem lenne szükség arra, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy megváltoztassam az embereket.
Tudjátok, mielőtt ebbe a világba, vagy bármilyen világba jöttek, a lelkek arra törekedtek, hogy valahogy tökéletesebbek, nagyszerűbbek legyenek, mert ez valami újonnan teremtett dolog, amit a maja és csapata hozott létre. Mint például a bukott angyal, aki szeret Isten ellen menni, hogy bebizonyítsa, hogy ő jobb. Tehát, miután megteremtette ezt a világot, meghívta a lelkeket, hogy jöjjenek le, azt ígérve nekik, hogy nagyszerűbbek lesznek, mint amilyenek addig voltak. És a lelkek - minden lélek ártatlan - aztán be akarták bizonyítani, hogy jobbak tudnak lenni, vagy valami újat, például kalandot akartak. Így önként jelentkeztek, hogy lejöjjenek. És persze, ha valaki nagyszerűbb akar lenni, akkor próbákon és vizsgákon kell átmennie.
Emlékeztek Mahavira Úr történetére? Amikor még gyakorolta a meditációját, hogy megvilágosodottabb legyen, az egyik Mennyei isten dicsérte őt, mondván: “Ó, Mahavira Úr ilyen és olyan és egyebek, -oly szuper, oly csodálatos, oly bátor, olyan kivételes ". Nagyon szerette Mahavira Urat. És akkor az egyik beosztottja az oldalán azt mondta az istennek: “Mi nem vagyunk biztosak ebben. Ne dicsérd Őt túlzottan és túl korán. Engedd meg, hogy lemenjek, és próbára tegyem Őt. Egyébként én nem tisztelem Őt annyira, mint te. Be kell bizonyítanom magamnak, mielőtt dicsérhetném vagy elfogadhatnám Őt."
Az az isten nem mondott semmit. Szóval, ez a próbára vágyó lény abban a Mennyben, leszállt, és mindenféle szörnyű lényben vagy helyzetben megnyilvánult, hogy próbára tegye Mahavira Urat. Ez még azelőtt volt, hogy Mahavira Úr teljesen megvilágosodott, és még nem volt elég ereje ahhoz, hogy szembeszálljon ezzel a dévával, vagy akárhogy is nevezzük. Határozottan, határozottan, nem egy nagyon szelíd, jóindulatú lény, ezt láthatjátok. Tehát Mahavira Úrnak sok-sok fizikai szenvedést kellett elviselnie, valamint sok kellemetlenséget, talán pszichológiait, vagy mentálist, vagy érzelmit. De mindazonáltal Mahavira Úr mindezeket legyőzte. 12 év mindenféle megpróbáltatása és szenvedése után, amit egy kis isten vagy valamilyen Mennyek - valamiféle Mennyei isten - tudatlan alárendeltje okozott, utána elérte a teljes megvilágosodást. El tudjátok képzelni, mennyi szenvedésen kellett keresztülmennie az alatt a 12 év alatt? És mi csak egy részét hallottuk valamilyen feljegyzésen keresztül, valószínű valakitől, aki talán az egyik tanítványa volt, vagy talán néhány dévától a Mennyben, akik mindent láttak, akik meg akarták védeni Mahavira Urat, és mindazt tudták. És aztán, a déva valószínű emberi formában nyilvánult meg, az Ő tanítványa vagy társa lett, és mindezt leírta. Talán Mahavira Úr beszélt erről az embereknek valamennyit, és néhányan közülük talán írásban is rögzítették. Így szerencsére tudhatunk valamit Mahavira Úr próbatételekkel és tesztekkel teli gyakorló idejéről.
Most tehát hallottuk, tudjuk, hogy minden lélekben ott van Isten szikrája, Isten képmására teremtődött, és Isten még bennük is lakozik. Ezért csodálkozunk, hogy a lelkek miért hagyhatják magukat a maja által megtéveszteni, hogy ezt és azt, mindenféle dolgot tegyenek a világban, és hagyják magukat erőteljesen - néha kegyetlenül is - próbára tenni, mert a lelkek valami nagyobb akarnak lenni, mint hogy csak egy lélek legyenek, élvezve az üdvösséget és a boldogságot, amit Isten ad az Ő Szeretete által.
Most tehát hasonló dolog történik a mi világunkban. Ezen a bolygón sok lélek van, akik sok-sok fájdalmon és szenvedésen mennek át. Ez emiatt van – talán mert nagyszerűek akarnak lenni. De nincs tapasztalatuk, hogy megbirkózzanak a téveszmék világával és a maja próbatételével. Ezért elbuktak, vagy talán el akartak bukni, hogy lássák, hogy megy az. És mivel tudják, hogy ebben a fizikai világban a maja megbüntet minden lelket, aki nem tartja magát az erkölcsös és erényes normákhoz, a lelkek önként belemennek, amíg egy nap elegük lesz belőle, és felébrednek; akkor vágyakoznak a Hazatérésre. Akár nagyobbak lettek, mint korábban, akár nem, vagy épp olyanok, mint voltak, Haza akarnak menni, elegük van már ezekből a gyötrelmekből és megpróbáltatásokból.
Ezért, sok Mester jött és ment. Ők (a lelkek) még mindig nem figyelnek és nem mennek Haza. Tehát a Mester beszédei, érvelése vagy logikája csak azokat fogja megszólítani, akik készen állnak, akik a legtöbb szenvedést viselik el, és tele vannak fájdalommal és szomorúsággal ebben a fizikai létben. Akkor lesznek hajlandóak Hazatérni, követve a Mester nyomdokait és/vagy utasításait.
Vannak olyanok is, akik már természetüknél fogva szentek - már sok hosszú életen át edződtek és próbákat álltak ki korábban. Akkor ők készen állnak, hogy kövessék a Mestert. Amiről a Mester beszélt, amit a Mester elmondott és elmagyarázott, azt azonnal megértették. Nincs kérdés az elméjükben. Ezért azonnal megbíznak a Mesterben, és követik, amit a Mester mondani és tanítani akar nekik. Ezek az úgynevezett jó tanítványok. Gyorsan fejlődnek, erősek, és nagyon hasznosak és segítőkészek az emberiség számára. Nem sokan vannak azonban, mert bármelyik Mester, aki lejött, csak néhányat vehet az úgynevezett jobb kezéből. Azok, akik korábban követték Őt, már kiképzésben részesültek, már próbára lettek téve, már megtisztultak. Szándékosan jöttek le, hogy támogassák a Mester küldetését. Ezek már egyfajta szentek és bölcsek - vagy tanultak a Mesterrel, tanítványok voltak sok életen át előtte – már megszabadultak, de azzal a szándékkal jöttek le a Földre, hogy támogassák a Mesterüket. Mert az e világhoz való fizikai kapcsolat nélkül nem sokat tudnának segíteni.
A leghatékonyabb módja az emberiség vagy bármely lények segítésének ezen a bolygón az, hogy ott kell lenned velük a fizikai térben, és mindenféle fizikai dolgokat kell tenned, ahogyan a bolygón élő lények teszik. Amiatt is, hogy megértsd a szenvedésüket. Mert ha nem szenvednek együtt az emberekkel, akkor nagyon nehéz megérteniük az emberi szenvedést és fájdalmat. Könnyű azt mondani, hogy "Oké, nézheted és látod". De hány embert tudsz megnézni, mennyi szenvedést tudsz látni? Nem úgy van, hogy el tudsz menni az összes házba és megnézed, hogy ki szenved, ki nem, és mennyi a szenvedő lények száma. Mert ha nem látod, nem tapasztalod meg magad, akkor nagyon nehéz tudni. Olyan ez, mint a gazdag ember; nehéz megértenie, hogy milyen nehézségek és nélkülözések között él egy hajléktalan személy az utcán – még télen is, étel, ital, elegendő ruházat és az időjárás viszontagságaitól védő hely nélkül. Ezért a legtöbb ember, bár jót akar tenni, csak azt mondja: "Én jót teszek, szeretem az állatokat". Megeszik az állat-személyeket! Nem is gondolkodnak el erről.
"Szeretem az embereket - mondják, Szeretek segíteni a szegényeken." De hányan vannak közülük, akik tényleg megteszik a magukét, hogy segítsenek a szegény embereken? Vagy hogy élelmiszert adjanak akár az élelmiszerbanknak. Vagy menedéket adni egy hajléktalan személynek, még olyan egyszerűt is, mint a kerti fészere vagy esetleg egy garázs. Olyan könnyű mondani, de nehéz megérteni. Ahogyan, amikor a Mennyekben voltak, megígérték Istennek, hogy bármit megtehetnek, bármit meg fognak tenni az emberekért. Jók lesznek, kedvesek lesznek, jóindulatúak lesznek, mindez és az és mások. De amikor lejöttek a Földre, és olyan helyzetekkel szembesültek, mint amilyenekkel más embereknek naponta szembe kell nézniük, akkor nem mindig a helyes ítéletet alkalmazták. Nem lesznek képesek igazságosan vagy helyesen reagálni. Mert mielőtt lemennek erre a fizikai területre, fel kell venniük ezt az elmének nevezett eszközt.
Aztán amikor a fizikai testben vannak, fel kell venniük egy másikat, amit agynak hívnak, és amire senkinek sincs szüksége a magasabb szinteken. Látjátok, amikor végig lefelé mentek, csak mondjuk talán a Negyedik vagy az Ötödik szintről, át kell menned a Harmadik Szinten, a Brahma Szinten. És utána át kell menned a romboló és építő szinten, ami a Második szint. És akkor, ott megkapod az elmét. Az elme fel van szerelve valamiféle elemi tudással és tapasztalattal arról, hogyan kell kezelni ezt és azt a helyzetet. De a világban ezernyi dolgot kell megtapasztalni és átélni. Tehát az elme nem tud mindig mindenre választ adni, és így az agynak kell bizonyos helyzetekre válaszokat adnia, hogy az emberek kezelni tudják a különböző körülményeket.
És ugyanez a helyzet a magasabb szintről lejött emberekkel is. Egy ideig talán tanácstalanok és zavarodottak lehetnek, amíg valószínű találkoztak egy Mesterrel, egy másik Mesterrel újra, vagy a reinkarnálódott Mesterrel, aki átadta nekik a megvilágosító módszert, mint a belső Mennyei Fény és a belső Mennyei Dallam Quan Yin Módszerét, vagyis Isten közvetlen tanítását. Ekkor felébrednek, megvilágosodnak, és jobban tudják kezelni a helyzeteket, mert megvilágosodottabbak. Több bölcsességgel rendelkeznek, nem csak az iskolai világi tudással, hanem hozzáférnek a mindannyiunkban rejlő veleszületett bölcsességhez.
És most, ebben a világban két oldal van. Ezt mindannyian tudjuk: a pozitív oldal és a negatív oldal. Ezért néhány ember a negatív oldal követését választja, mert ez nagyon elérhetőnek, könnyűnek tűnik, és rögtön láthatod az eredményt. Dönthetnek úgy, hogy olyan dolgokat tesznek, ami nem isteni vagy mennyei, de ez adna nekik egy kis izgalmat, egy kis lökést, átmenetileg és gyorsan. Ezért követnék ezt a fajta életmódot. Mint az emberek, néha unatkoznak vagy depressziósak, és akkor elmennek, megragadnak egy kis állat-személy húst a bárban, aztán isznak hozzá egy kis alkoholt, és azonnal érzik a hatást. Úgy érzik, hogy kevésbé depressziósak és boldogabbak, meg ilyenek – amíg ez a hatás elmúlik, és még nyomorultabbak lesznek.
És a fizikai mellékhatás is beléjük mar. Még több betegségük lesz, és még több depressziójuk, és még több időt kell majd kórházban tölteniük, és mindenféle dolog hatással lesz rájuk, és befolyásolja az üzletüket, mert nem tudnak tisztán gondolkodni az alkohol és a túl sok állat-személy hús, valamint a húsból és az alkoholból származó méreg miatt. És egyre kevésbé lesznek intelligensek, így nem biztos, hogy jól fognak vállalkozni. Az is lehet, hogy a családjukkal sem bánnak olyan jól, ahogyan szeretnének. Így a családi viszály nyilvánvalóvá válik, létrejön, és a család felbomlik. Továbbá a széthullott családnak nagy, rossz hatása lesz a gyerekekre, és a társadalom egészére is ennek következtében, mert kevésbé intelligens emberek lesznek, kevésbé boldog gyerekek, stb....
Körülnézhetsz a világunkban, és láthatod, hogy milyen zűrzavaros a világunk. Ez azért van, mert az emberek nem adnak megfelelő fizikai üzemanyagot a testüknek, ami olyan, mint egy autó. Ha jó üzemanyagot adsz neki, akkor jobban és tovább fut, hasonlóan a mi testünkhöz. Az alkohol és az állat-személyek húsa, vagy a drogok és a rossz dolgok, amiket a testünkbe juttatunk, összezavarják az agyunkat, az elménket. Olyan lesz, mint egy hibrid, ezért nem tudod irányítani. És mindenféle hamis információt ad neked, és nem tudsz helyesen és megfelelően gondolkodni, és így folyamatosan rosszul csinálsz dolgokat.
És minél több rosszat teszel, annál több rossz eredmény fog születni. De az emberek olyan mélyen benne vannak ebben a csapdában, hogy még észre sem veszik, hogy rosszul cselekednek, és rossz eredményt érnek el. Így a világunk ilyen nyomorúságos.
