A Supreme Master Television a csatorna, hogy áldja a világot és művelje az embereket. Két mód van: Az egyik a beszéd és bemutatás; egy másik mód csendben, belül. És vegetáriánus (vegán) ételt esznek. Jó tetteket tesznek, meditálnak; dolgoznak a Supreme Master Television-nek is. Csinálják a láthatatlan részt, és csinálják a látható részt is.
Ma ünnepelünk néhány lépést a jövőbeli vegán világ felé, néhány lépést, néhány nagy lépést. Nem 100%-ot, nem minden lépést, de néhány nagy lépést. Ez már nagyon jó, nem? Nem vagytok boldogok? (De igen.) Rendben. Csak közöttünk szólva, ezt el akartam mondani a Supreme Master Television-ben, de akkor ti nem fogjátok hallani. Akarjátok hallani? (Igen.) Nem is tudjátok, hogy mit. Rendben. Ideírtam, hogy csak a Supreme Master Television-nek, de rendben, elmondom nektek. A 100%-os skálán, ha a világ vegánná válik, az eddig megtett lépések összes eredményéből 62% származik a Supreme Master TV erőfeszítéseiből. És tőletek, az összes tanítványtól, 9%.
Nem tudjátok, a Supreme Master TV-nek, én is dolgozok, éjjel-nappal. És minden munkatárs dolgozik, nem törődve az idővel, nem törődve a körülményekkel. Naponta kétszer étkeznek, a nassolás közben nem számít. És ha (alkoholmentes) sört vagy mást rendelnek, az nem számít. Mindegy, elkényeztetem őket, de ezt szeretem, mert csak ők vannak nekem. Nem számít, hogy jók vagy rosszak, szeretem, és nagyra értékelem őket, mivel jobb pénzt tudnának keresni kint. Itt megvan nekik, bármit is akarnak, csak leírják. De nem akarnak sokat.
Persze talán mindannyian akarnak autót. Ez jó lenne. Nincs. Még az én autómat is kölcsönveszem a kutyáktól. Vásároltam egy nagy autót a kutyák miatt. És ha a kutyák már mennek valahová azzal az autóval, akkor nekem is mennem kell valakivel, egy külső dolgozóval, akinek az autója tele van szerszámokkal, Azt mondtam, “sebaj, veled megyek.” Néha nincs emberem, hogy vezessen. Az autóm elment a kutyákkal. Nem a széllel ment el, hanem a kutyákkal. Így másik autóval kell mennem. Ti tudjátok ezt, közületek néhányan tudják ezt. Bármilyen autó, nővérek autója, testvérek autója. Nem győznek mentegetőzni, “Sajnálom, az autó olyan piszkos. Nem tudtuk, hogy jössz.” Azt mondtam, “Persze, nem tudtátok. Én se tudtam. Még én se tudtam, hogy az autódhoz fogok jönni. Ne törődj vele, amíg gurul, és visszavisz engem oda, ahová akarom, addig rendben van.” És még fizetek is érte egy keveset. Néha sokat fizetek, néha keveset, attól függően, milyen készpénz van nálam. Nem számít, ez mind a családban marad. Tehát még nekem sincs saját autóm. Ne érezzétek úgy, hogy nem bánok velük jól. De nekik van közös autójuk. Idehozhatják őket, és vissza is vihetik őket. Ez biztos.
Belül is jól bánok velük, de néha ellenőriznem is kell őket. Ha az egójuk megnő, azzal nehéz dolgozni. Ha az egó nő, mert elkényeztetem, vagy dicsérem őket, akkor a dolgok kaotikussá válnak. Nagyon nehéz, kicsúszik a kezünkből az irányítás, és a dolgok mindig rosszra fordulnak. Szeretem dicsérni őket. Ezt kell tennünk, amikor az emberek jó dolgokat csinálnak, de én nagyon spórolok ezzel, mert amikor valakit megdicsérek, a következő nap rosszul csinálja, vagy összezavarja a dolgokat. Tényleg mindig így van.
Miért mondom el mindezt nektek? Háziállat, igaz? Aztán megy a naptár. Nemcsak ez a kutya, hanem talán más kutyák is. Nemcsak az én esetemben, hanem sok más kutya is csinálja ezt, mivel a kutya kötelessége, hogy vigyázzon a gondozó tulajdonára, tehát, ha valamit eltűnni lát, utána megy, és visszahozza a gondozónak. Ez a baj. Ügyeljetek rá, hogy csupa jó dolgot tegyetek, mivel ha rosszat csináltok, a kutyátok, vagy a macskátok minden tisztelettel és jó szándékkal visszaadhatja nektek. Értitek? (Igen.) Szóval semmit se kell tennem. Néhány állat majd gondoskodik róla helyettem. Most tudjátok, miért kell jót tennünk. Einstein is ezt mondta nagyon tudományosan. Azt mondta, hogy ha elég hosszú ideig maradsz egy helyen, és kidobsz valamit ott, az vissza fog térni hozzád. Tehát karácsonykor néha megtapasztaljátok ezt az elméletet. Olyan ajándékot adsz valakinek, amit nem igazán szeretsz, az a személy odaadja annak az embernek, és az a személy odaadja annak az embernek, és talán két-három év múlva visszatér hozzád, ki is van csomagolva, még ott van. Tehát ez bizonyítja, hogy Einsteinnek igaza van. És a Buddha karma tanítása igaz. Karácsonykor, szilveszterkor, néha nagyon nyilvánvalóan megtapasztaljátok ezt a karma törvényt.
(Mester, a feleségem nem vegán. Nem beavatott. Egyszer megbetegedtem rákban. Amikor eljött az idő az operációra, négy nappal a műtét előtt, a feleségem azt mondta nekem: “Drágám, nagyon sok a munka a gyárban. Te kés alá fekszel, és én gondoskodni akarok rólad, de félek szabadságot kérni a főnökömtől. Mit tegyek?” Azt mondtam: “Csak három nap maradt holnaputánig. Ha eddig nem kértél szabadságot, akkor kellemetlenséget okozol másoknak, amikor eljön az ideje. Siess, és kérj szabadságot.” A következő napon, amikor ő munkában volt, tíz órakor bejött az ügyvezető igazgató, és ezt mondta: Ilyen és ilyen -né kivehet két hét szabadságot.” A feleségem azt gondolta, felhívtam a főnökét a szabadság miatt. De nem tettem. Azon az estén, amikor hazajött a munkából, megkérdezte: “Drágám! Felhívtad ma reggel a főnökömet?” Azt feleltem: “Nem, nem tettem.” Azt mondtam: “A műtétem után nyugdíjba szeretnék menni. A nyugdíjba menetelem teendőivel voltam elfoglalva. Hogy lehetett volna időm telefonálni? Továbbá, nem tudom a főnököd telefonszámát.” Azt mondta: “Nem? Ez furcsa. Akkor miért jött be tíz körül az irodába, és mondta nekem, hogy kivehetek két hetet?” Nagyon hálás vagyok a Mesternek, hogy mindenben gondoskodik rólunk. Egy másik esetben, amikor vastagbélrákom volt, a Mester segített nekem orvost találni. Amikor a klinikán voltam, az orvos azt mondta: “A röntgenje nem tiszta. Ismét el kell mennie ultrahangra.” Az ultrahang után még fél órát vártam az eredményre. Az orvos azt mondta: “Jöjjön ide.” Miközben néztük, hirtelen egy orvost látott kijönni a felvonóból. Azt mondta nekem: “Ez az orvos egy gasztroenterológus szakértő. Nagyon jól kezeli ezt. Nem bánja, ha megkérem, hogy nézze meg az ön esetét? Azt mondtam: “Nem bánom.”) Hogyan bánhatnád? (Mivel nem tudtam semmit, persze azt mondtam, nem bánom. Vetett rá egy pillantást, aztán elmagyarázta nekem. Azt mondta: “Ebben a kis kórházban nincs gamma kés. Ha műtétre lesz szüksége, kölcsönzök egyet az Általános Veterán Kórházból.” Ez egy nagyon nagy kórház Tajvanon (Formosa). Azt mondta, hogy kölcsön fog kérni egy gamma kést a számomra. Az első orvos megkérdezte tőle: “Volt valami tennivalód itt, hogy lejöttél a földszintre?” Ő azt felelte: “Nem.” Ekkor világosan láttam, hogy a Mester az, aki segített nekem. Később a műtétem minden szempontból nagyon simán zajlott. Kétszer szenvedtem rákban, és hálás vagyok a Mesternek, hogy gondoskodott rólam.)
(Helló, Mester. )Helló. (Szeretnék kérdezni valamit a szüleimről, akik gyakran rosszul bánnak velem.) Mennyire rosszul? (Szeretném megkérdezni Mestertől, hogy mit kellene tennem.) Milyen rosszul bánnak veled? Mondd el nekünk. (Úgy bánnak velem, mint egy állattal.) Ó. Hogy lehet? Akkor ne menj haza, ha nem muszáj. (Jó.) Csak ha hiányoznak, és szereted őket, akkor menj, és látogasd meg őket, rendben? (Rendben.) Légy udvariasabb, mivel a gyermekük vagy. De ez nehéz. Néha a generációs szakadék miatt. (Igen.) Az idősebb generációnak más gondolatai és elvárásai vannak, (Igen.) és a fiatalabb generáció máshogy gondolkodik. A társadalom befolyásol minket. Néha rossz kedvünk van. Például amikor a lányoknak megvan a ciklusuk, néha szeszélyessé válhatnak. Nagyon nehéz a társadalomban élni. Nem te vagy a hibás, és a családod sem. Ha nem jössz ki velük, akkor jó, ha nem mész gyakran haza. (Három hónapja komoly autóbalesetem volt, és megsérült a bal bordám.) Most már jól vagy? Jobban vagy? (Három hónapig pihentem. Aztán influenzas lettem, és most gyógyultam meg.) Sajnállak. Sajnállak a szenvedésed és a problémáid miatt. Sajnálom. Mindegyikünknek megvan a saját karmánk. (Rémálmaim voltak gyermekkorom óta. A szüleim néha kedvesen, máskor pedig rosszul bántak velem. Mester, tényleg nagyon félek.) Értem. A jelenlegi munkád jó? (Jó.) Szükséged van pénzre? Adhatok neked egy kis pénzt? Vegyél rajta orvosságot, vagy étrend kiegészítőket a tested táplálására. (Rendben, köszönöm Mester. Szeretlek, Mester.) Köszönöm. Sajnállak. Nem tudunk segíteni a karmában. Bírd ki, és kitörlődik, ha eljön az ideje. Oké? (Rendben, köszönöm neked, Mester.) Folytasd a gyakorlást, és ne hagyd abba. (Rendben.) Addig jó, amíg nem hagyod abba a gyakorlást. (Rendben, köszönöm.) Vigyázz magadra. (Rendben, köszönöm Mester.) Sajnálom. Nem tudom, miért van az, hogy néha a szülők és gyerekek közötti kapcsolat… Egy gyermeknek mérhetetlen hálával kell viseltetnie az iránt, aki kihordja és felneveli. Miért lett ilyen a viszony közöttetek? El kell viselnünk a rögzített karmánkat, rendben? (Rendben, köszönöm.) A Mester csak csökkenteni tudja, vagy simábbá teheti. Nem lehet teljesen kitörölni, különben meghalnál. Nem tudnál a világban élni. Érted? (Értem. Köszönöm.) El kell viselned, oké? (Oké, köszönöm.) Sajnálom. (Oké, minden rendben.) Nagyon nehéz elviselni ennyi szenvedést. Olyan fiatal, és annyi félelmet kell megtapasztalnia. Megértem. Sajnálom. (Nem baj. Köszönöm, Mester.)
(Mester, köszönöm, hogy megosztottad velünk a híreket a Supreme Master TV-ről, ) Igen. (a 62%, és a 9% a tanítványoktól. Azt akartam kérdezni, hogy fel tudjuk-e gyorsítani a változást a vegán világ felé, ha még több tanítvány végez Supreme Master TV munkát? Több tanítvány venne részt ténylegesen a Supreme Master TV készítésében…) Közvetett módon mind a Supreme Master TV-nek dolgoznak. (Oké.) De a 62% nem mind a Supreme Master TV-é; 53% a Mesteré. (Hű!) Tehát még több ember, ez talán csak néhány százalékkal lesz több, (Rendben.) nem sokkal. De mind a Supreme Master TV-t csinálják. A Supreme Master TV az a csatorna, amely megáldja a világot, és tanítja az embereket. Kétféle út létezik: az egyik a beszédé és a szemléltetésé; a másik csendben belül, csendesen. És ők vegetáriánus (vegán) étrenden vannak. Jó dolgokat tesznek, meditálnak, a Supreme Master TV-nek is dolgoznak. Ők csinálják a láthatatlan részt, és a látható részt is. Kimennek, szórólapokat osztanak, és bemutatják az embereknek a vegetáriánus, a vegán éttermeket. Beszélnek emberekkel, megmondják nekik, hogy vegánt egyenek, jót tegyenek. Ők is a Supreme Master TV-nek dolgoznak. Minden tanítvány, a jó tanítványok, mind különböző módon dolgoznak a Supreme Master TV-nek. (Rendben, köszönöm.) Szóval nincs arra szükség, hogy többet tegyenek. Mert ha többen beugranak, munkát kell adnunk nekik. Most rendben vagyunk. Persze lehet még pár emberünk, de több ember nem jelent jobb munkát, nem feltétlenül. Néha több ember jön be, csak több bajt okoznak nekem. (Értem.) Nem feltétel nélküli. Érted? És nem tehetséges. Vagy nem is készséges. Csak a neve miatt jön be, és fél a kemény munkától, mindenféle természetellenes dologtól. Szóval egyesek bejöttek, és aztán maguktól el kellett menniük, vagy nekem kell kérni, hogy menjenek, különböző okok miatt – karma: hátul, elöl, a bal oldalon, a jobb oldalon, a múlt, a jelen, és már létrehoz valamennyit a jövőnek. Tehát a több ember nem jelenti azt, hogy simább. Egók és karmával.
Nem könnyű emberekkel dolgozni. És én vagyok az, aki nem szeret senkivel sem dolgozni. Én vagyok az, aki tényleg utálja mindenkinek megmondani, hogy mit tegyen. Egyáltalán nem kedvelem ezt. Szeretem magamban tartani, és amit csak tudok, személyesen megtenni. Vagy csak ülni és teát inni, tévét nézni, mint minden ember a világon. De sok mindent meg kell tennem. Nem csak a Supreme Master TV-nek dolgozok. Van vállalkozásom, és a csapat hangulata, és konkurencia és mindenféle dolgok: rögzített karma, múltbeli karma jelen karma. És vannak kutyáim is, akikről gondoskodnom kell. Ők nem élhetnek érzelmes szeretet és közelség nélkül. Mindig fel kell őket áldoznom, mert elvonulásra kell mennem napokra vagy hetekre. És sajnálom őket. De ők megértik, jó kutyák. Mégis úgy érzem, hogy nem vagyok túl jó gondozójuk. Sajnálom őket. Mondtam nekik: “Jobbat érdemelnétek.” De ők azt mondták: “Nem, nem. Szeretünk Téged. Rendben van. Nekünk elég a szereteted, amit érzünk,” meg ilyesmik. Ők annyira jók. Még ha van is kutyagondozóm, nekem is törődnöm kell velük. Meggyőződnöm, hogy jó hangulatban vannak, figyelni rá, hogy érzik, hogy észreveszem. Biztosnak lenni, hogy érzik, hogy szeretem őket, és nagyra becsülöm őket. Tehát az összes (vegán) süti, az összes innivaló, amit a konyha ad nekem, mennek valahová. Ritkán mennek az én gyomromba. Nincs időm (vegán) sütit enni, ezért néha megszárad, mert megfeledkezek róluk. Például ha adnak nekem (vegán) sütit, odateszem őket; már az embereknek adom, és mégis van maradék, talán nekem, vagy későbbre, és teljesen megfeledkezek róla.
Néha még enni sincs időm. Idejében hoznak nekem ételt, de sosem érek rá enni. Mert talán még meditálok, ellenőrzök valamit, vagy csinálok valamit. A belső munkám fontosabb, mint a külső. De a külső támogatja a belsőt is. A belső táplálja a külsőt. Nem csinálhatom csak az egyiket. Tehát a Supreme Master TV a belső külseje. A belső van a Supreme Master TV számára kívül, a világ számára. Tehát akkor nem eszem. És amikor kijutok, enni akarok, akkor jön a munka. Szóval először el kell végeznem a munkát, az idő miatt. Így néha kiugrom a kádból a fürdés közepén, a telefon vagy a közelgő munka miatt. És az idő, például a közvetítés ma éjjel, minél hamarabb csinálom, annál jobb, a változások esetére és van idejük változtatni, mivel vannak fordításaink. Sok nyelvet meg kell változtatni. Ha egyet változtatok angolul, mind a 23-26 nyelvet meg kell változtatniuk. Ez egy nagy csapatmunka és szervezet. Szóval ez nem olyan egyszerű mint tévét nézni. Hű! Supreme Master TV. Hű! Ember! Szép munka! Gyönyörű, színes, sima. Dolgozunk, mint az állatok, bocs. Mint a barmok a színfalak mögött. És én csak egy vagyok közülük. Ők nagyon keményen dolgoznak. A legtöbbjük nagyon keményen dolgozik, nagyon elkötelezett, és nagyon tehetséges. Ezt naponta köszönöm Istennek. És nekik is. Néha írok: “Szép munka. Köszönöm szépen. Légy áldott,” valami ilyesmit. Vagy “Szeretlek” vagy csak odateszek egy szívet. És ez boldoggá teszi őket.
De minden aprósághoz idő kell. Mint ahogy játszani ezzel a kutyával, aztán azzal a kutyával. Mindenhez idő kell; két óráig tart egy étkezés és aztán a szájuk megmosása, a vizük cseréje és a padló tisztítása étkezés után. Különben bejönnek a hangyák. Vagy a rovarok jönnek be. Vagy átsétálnak rajta és felkenik az ágyamra vagy a takaróra, akármire. Rányomják a mancsukat. Ha nem takarítom fel gyorsan, akkor a víz, és a ragacsos ételek, a falatkák, akármi, nyomot hagy az ágyamon. És ezt nem akarom, mert akkor a segítőmnek ki kell azt mosnia, ki kell tisztítania. Nem mindig akarunk mosni és takarítani a környezet miatt sem. Én is nagyon keményen dolgozom. És még elvonulásokon is, nem mindig tudok csendben maradni egyedül, mert néha van egy sürgős munka, amit el kell intéznem. Még elvonulás alatt is, ti semmilyen munkát nem végeztek, de nekem muszáj. Ezért néhány elvonulásom csak 50%-ban sikeres, 30%-ban sikeres, mivel kifelé kell fordítanom a figyelmemet, a külső munkával kell törődnöm, a Supreme Master Television sürgős. Mindig van elvégzendő munka. Soha nem fogy el a munka.
Mit gondoltok? Csinos vagyok, szépen ülök egész nap otthon így? Fültől-fülig mosollyal, vagy játszom a kutyákkal, vagy fotózom a virágokat? Ó, milyen romantikus! A Mester csak fényképez, csupán vasárnaponként dolgozik. Csak mellesleg készítek fotókat, én mondom nektek. Mint amikor idehoznak engem például, ha látnék egy gyönyörű képet vagy fát, “Állj! Állj! Állj meg! Gyorsan.” Vagy talán az autó ablakából készítem. Attól függ, milyen nagy a forgalom, vagy milyen utcán, vagy autópályán vagyunk. Néha az autópályán, ó, olyan szép, nem tudok ellenállni. Légy szíves, egy üljön a sofőr mellé és egy vezet; mindketten ülnek két oldalon, hogy vigyázzanak rám, amíg fotókat készítek. Akik időközben visszafutnak, így csinálnak, „Bíp! Bíp! Bíp! Bíp! Áhh! Áhh!” A fejükre mutatnak, „Áhh! Áhh!” Igen, azt gondolják, őrült vagyok. Egyszer együtt mentem a Supreme Master Television csapattal, ugyanakkor. És mondtam annak, aki vigyázott rám, miközben fotóztam. „Nővér, most az összes testvéred a Supreme Master Television belső körében, biztosak benne, hogy őrült vagyok. Azelőtt csak sejtették. És most nincs többé kétségük, hogy a Mesterük őrült.” Közvetlenül látták a saját szemükkel. Megállni az autópályán, milyen fotót csinálni? Hogyan lehet az olyan fontos? De nem tudok neki ellenállni.
Néhányan szeretik a fotóimat, és azok boldoggá teszik őket. Valaki azt mondta, hogy már a Mester fotóinak a látása, csak pár pillanatra alkalmanként, őt boldoggá teszi. Tudom, hogy boldoggá teszi, mivel engem is boldoggá tesz. Mindig ha történetesen van időm, vagy ha ránézek a Supreme Master Television-re, ha BMD van (Mester és tanítványok között), várom, hogy lássam az általam készített fotókat. Nem törődök az előadás többi részével. Miután megnéztem a képet, ennyi. Oké. Szajonara! Lehet, hogy nem emlékszem arra, mit mondtam az előadáson, vagy talán emlékszem, nem érdekel. Csak ránézek a képre, “Hű! Gyönyörű! Tetszik nekem.” Tényleg, szeretem a művészetet.
